Május 7., 19 óra 00 perc
Eljött az első jelölés napja. A nyaralólakók egyenként a süketszobába mentek, hogy nyilatkozzanak, ki az, akivel a jövőben nem szeretnének egy fedél alatt maradni. Alig Győző és Sugár úr természetesen alaposan megvágták ezeket a jeleneteket, de persze úgy vetítették le a nézőknek, mintha azok élő műsort látnának. Az egyszerűség kedvéért dőlt betűkkel szedtük azokat a mondatokat, amelyek aztán adásba kerültek:
Archibald: A jelöltem neve: Taksony. Nehezen tudom túltenni magam azon, hogy meghiúsította Nusi kisasszony és Végső úr románcának szárba szökkenését indiszkrét nyilatkozatával.
Odeba: Bulcsú való nem ide. Mindig szomorú, mindig szól mindenkinek csúnyát. Nekem is szólja, pedig én nem mond neki semmi rosszaság.
Taksony: Annak örülnék a legjobban, ha Piroska húzná el a csíkot. Állandóan rámszól, mindenért cseszeget. Ne turkáljak az orromban, ne piszkáljam a fülem, ne böfögjek, egyek rendesen… Hát ki kíváncsi erre?
Piroska: Lenke nénire szavazok. Azt hiszem, nem érzi igazán jól itt magát. Mindig az otthoniakról mesél, biztosan nagyon vágyik már haza. Meg aztán, szerintem valami baj is lehet a néni fejével. Sokszor olyan összefüggéstelenül, ide-oda csapongva beszél, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja. És nem tagadom, meg vagyok róla győződve, hogy ő rendezte a múltkorában azt a kis éjszakai felfordulást, hogy ezzel is bosszantson engem.
Nusi: Taksony! Azt hiszem, fölösleges magyaráznom, hogy miért. A múltamat magam szerettem volna bevallani, akkor és úgy, ahogyan én látom jónak.
Akadtak olyan játékosok is, akik számára föl kellett eleveníteni a szabályok egy-egy pontját. Például:
Bulcsú: Csak egy nevet lehet mondani?
Sugár úr: Igen.
Bulcsú: Kár… Hát akkor… legyen mondjuk Emőke.
Sugár úr: Miért?
Bulcsú: Hogy miért?… Nos, nekem nincsenek előítéleteim, őt éppúgy utálom, mint bárki mást. Vele kapcsolatban a mérhetetlen ostobaságot díjazom a legkevésbé, meg azt az elviselhetetlen fejhangot, amelyen hisztizni szokott.
Emőke: Azt szeretném, ha Bulcsika távozna, mert…
Sugár úr: Kedves Emőke, megtenné, hogy a jelöltje nevét az anyakönyvi formáknak megfelelően ejti ki?
Emőke: Tessék?
Sugár úr: Arra kérem, tartsa magát a szabályokhoz, azaz érthetően nevezze meg a jelöltjét, és ne becézze a diszkvalifikálandó illetőt.
Emőke: A kicsodát?
Sugár úr: Várjon, leegyszerűsítem a dolgot… A kedvemért, mondja azt, hogy Bulcsú!
Emőke: Jaaa, értem! Szóval… én azt szeretném, ha Bulcsú távozna, mert én úgy érzem, hogy megvet engem, és egy buta libának tart, és én nem szeretnék olyan emberrel egy fedél alatt lakni, aki engem lenéz. Nekem ez a véleményem.
Az igazi kihívást azonban a két legidősebb lakó jelentette, de az ő jelölésüket is szabályossá lehetett faragni, mégpedig egy egyszerű utószinkron alkalmazásával.
Sugár úr: Maga szerint ki viselkedik a legfurcsábban a lakótársai közül, Demeter bácsi?
(Utószinkron: Maga szerint ki kerüljön fel a kiszavazandók listájára, Demeter bácsi?)
Demeter: Hát az a’ indián. Mindég csak táncol, és…
Sugár úr: Miféle indiánra gondol?
Demeter: Hát arra a sötét bőrűre a juhpata törzsbül. Odabe, vagy hogy híjják…
Sugár úr: Odeba a neve.
Demeter: Legyen Odeba. Folyvást csak aztat az esőtáncot ropja, pedig mán nagyon nem hiányzik az eső a fődnek! Meg tetszik látni, ebbül olyan belvíz lesz, hogy netovább!
Sugár úr: Ki az, akit nem nagyon tetszik kedvelni a lakótársak közül, Lenke néni?
(Utószinkron: Lenke néni kit jelöl a kiszavazandók listájára? Kivel nem lakik szívesen együtt a társaság tagjai közül?)
Lenke: Kedvelek én mindenkit, aranyoskám! Itt van például ez a Rózsika, ennek szoktam segíteni, ha valamit nem talál, mert, teszik tudni, volt a mi falunkban is egy vak ember, úgy hívták, hogy…
Sugár úr: No, azért valaki csak van, akivel vitázni szokott, nemde?
Lenke: Hogy vitáznánk, az túlzás. Nem mondom, néha van köztünk egy kis nézeteltérés, de például Galamb Feri is azt mondta, aki a postás volt a faluban, hogy…
Sugár úr: Nem bánom, akkor nevezzük nézeteltérésnek. Szóval, kivel szokott a legtöbb nézeteltérése támadni?
Lenke: Piroskával. Nem rossz ember ő, csak hát úgy tesz, mintha ő lenne a világon az egyetlen asszony, aki főzni meg mosogatni tud. Legszívesebben megtiltaná, hogy bármihez is hozzányúljak, pedig hát nekem is kell valamivel foglalkoznom, nem üldögélhetek egész nap. Nem vagyok én még olyan öreg, nem igaz? A mi falunkban is volt egy ilyen asszony, a Kun Zsiga felesége, a Magdus. Na, az is, amikor örököltek Bodó bácsi után, befogta Zsellérnét cselédnek, attól kezdve teljesen leszokott a házimunkáról, eltespedt, aztán meg is halt ötvenkét éves korában. Mondta is a Zsellérné, hogy…
Végül pedig, miután sikerült rávenni az öreglányt, hogy Zsellérné nyilatkozatát kezelje diszkréten, következett a Big Sister. Viktória az előzetes megállapodás értelmében árgus szemmel figyelte, hogy a nagybátyja kezében milyen színű toll van, ez volt ugyanis az előre megbeszélt jel. Mindegyik lakótárs kapott egy színkódot, így amikor Viktória helyet foglalt a székben, és egy pillanatra kilesett a sötét szemüvege fölött, rögtön tudta, hogy Bulcsú nevét kell mondania, mert Sugár úr éppen világoskék filctollal firkálgatott a jegyzeteiben. Igazság szerint Lenke néni citromsárga tollát várta, de kikövetkeztette, hogy valaki előtte már megjelölte az öreglányt, így nem volt szükség az ő nyakatekert indoklására az egyébként vele szemben mindig segítőkész idős hölgyet illetően.
Rózsa: Bulcsúra voksolok. Nagyon bántónak és cinikusnak találom a hangját, már önmagában is, pláne, amikor másokat sértő dolgokat mond.