Május 2., 19 óra 00 perc
Kép Ernő: Kedves nézőink! Ma délután az egyik bulvárlap a címoldalán hozta a hírt, miszerint a Sugár TV egy mentálisan leromlott idős asszonyt szerepeltet a valóságshow-jában. Természetesen Lenke nénire, a Nyaraló mindannyiunk által szeretett és tisztelt lakójára célzott az írás. Magától értetődik tehát, hogy ma este azt az embert fogom a témával kapcsolatban kifaggatni, aki a legkompetensebb nyilatkozni az ügyben: Sugár Zoltánt, televíziónk igazgatóját, aki nem sokkal ezelőtt érkezett meg a Nyaralóból. Első kérdésem természetesen arra vonatkozik: hogy van a mi kedves Lenke nénink?
Sugár úr: Jó estét kívánok kedves nézőinknek! Nos, örömmel mondhatom, hogy Lenke néni jó egészségnek örvend, kitűnő a hangulata, és remekül érzi magát a Nyaralóban a többi lakó között. Jó étvággyal fogyasztotta a Piroska által készített könnyű vacsorát, és azt hiszem, épp ezekben a percekben készülődik lefekvéshez.
Kép Ernő: Mindez nagyon megnyugtató. Igazgató úr! Beavatná a kedves nézőket a részletekbe, hogy miként került Lenke néni a valóságshow-ba?
Sugár úr: Készséggel. Nos, amikor néhány hete meghirdettük ezt a játékot, meglepve tapasztaltuk, hogy nemcsak fiatalok, de középkorúak, sőt, az idősebb korosztály tagjai is lelkesen jelentkeztek. Ez utóbbiak egyike volt Lenke néni. Természetesen, mint mindenki más, ő is átesett az ilyenkor szokásos orvosi vizsgálatokon, amelyek során megállapítást nyert, hogy a korához képest kitűnő egészségi állapotnak örvend, nem szenved semmiféle olyan betegségben, amely a játékban való részvételét akadályozhatná. Mindazonáltal az orvosok arra is felhívták a figyelmünket, hogy az idős hölgy mutat néhány olyan tünetet, amelyek az aggkori szenilitásra utalnak.
Kép Ernő: Ez esetben miért vállalták a rizikót, hogy mégis beköltöztetik a Nyaralóba?
Sugár úr: Nos, a dolog úgy alakult, hogy a válogatás során készített interjú végén a néni szinte könyörögve fordult hozzánk, hogy ne utasítsuk el a jelentkezését. Elmesélte, hogy nincs hova hazamennie, amit mi eleinte kétkedve fogadtunk, de aztán együtt felkerestük az idős hölgy igazolványában található valamennyi címet, tehát még a régebbieket is, de sehol sem ismerték fel Lenke nénit, és ő sem ismert rá egyik lakásra sem.
Kép Ernő: Az is elképzelhető, hogy amnéziában szenved?
Sugár úr: Én ezt nem állítottam, és mivel nem vagyok orvos, nem is jelenthetek ki semmi ilyesmit. Nézze, mondok egy példát. Volt nekem egy barátom, aki feleségül vett egy nőt, aztán három év múlva el is váltak, a nő ugyanis rútul rászedte. Ezek után ez az ismerősöm nem volt hajlandó sem a volt feleségéről, sem balul sikerült házasságáról beszélni. Mondanom sem kell, nem azért, mintha három év egyszerűen kiesett volna az emlékezetéből. Nos, hasonló lehet a helyzet Lenke nénivel is. Talán megbántották valamivel, talán valami kellemetlen élmény érte, talán nincsenek is már élő rokonai, nem tudhatjuk. A gyerekkorából, a fiatal korából sok mindenre emlékszik, de a közelmúltról nem hajlandó beszélni. Lehet, hogy valami miatt egyszerűen nem akar emlékezni a közelmúltra…
Felmerült tehát a kérdés: mivel tesszük a legjobbat ennek az asszonynak? Azzal-e, ha a hivatalos szervekre bízzuk a sorsát, vagy azzal, ha a nyilvánosság erejét kihasználva megpróbáljuk felkutatni a hozzátartozóit? Mi a jobb neki? Az, ha egy kórház vagy egy szociális otthon rideg szobájában ülve várja, hogy a hatóságok lassan őrlő malmai előbb vagy utóbb – de inkább utóbb – kiforogják majd a megoldást az ügyében, vagy az, ha engedjük résztvenni a valóságshow-nkban?
Nos, úgy gondoltuk, Lenke néninek ez utóbbi szolgálja inkább az érdekeit. Hiszen azzal, hogy beköltözött a Nyaralóba, nemcsak állandó orvosi felügyelet alá került, de átmenetileg egy minden igényt kielégítő lakhelyre is lelt, amely azt hiszem, össze sem hasonlítható egy szociális otthonnal, főleg nem egy kórházzal. És nem mellékesen: lehet, hogy nem is ideiglenes számára ez a környezet, hiszen miért ne fordulhatna elő, hogy éppen Lenke néni nyeri meg ezt a húszmillió forintot érő ingatlant?
Ráadásul jelen pillanatban egy családra emlékeztető miliő veszi körül, ami szintén a segítségére lehet abban, hogy visszatérjenek életének közelmúltbéli emlékei. Mindemellett nézőink segítségére is apellálok (Sugár úr a kamera optikája felé fordul), és arra kérem őket, ezek után más szemmel nézzék az összefoglalóinkat, és biztassanak erre mindenkit a környezetükben is. Ha valaki felismeri Lenke nénit, és bármilyen használható információval tud szolgálni róla, azt a magam és az ő nevében is nagyon szépen megköszönöm.
Kép Ernő: Most pedig térjünk át egy kellemesebb témára! Mint tudják, három nap múlva ünnepli a mi kedves Taksonyunk a negyvenedik születésnapját, és ez alkalomból a Sugár TV fantasztikus meglepetéssel készül megörvendeztetni az ünnepeltet. Privát vendéget fogadhat a Nyaralóban! Hogy ki legyen ez a vendég, arra önök már csaknem egy hete szavazhatnak a jól ismert telefonszámon, amelyik jelen pillanatban is látható a képernyő alján. Szóval, Muzsik Alajos lakodalmas zenész, vagy Sylvia Pettington pornószínésznő megjelenése legyen a meglepetés Taksonyunk számára a jeles napon? Most ismertetem a szavazás állását…
Május 4., 20 óra 45 perc
A történések fényesen igazolták Sugár Zoltán jövendöléseit. A mai újságok túlnyomó többsége valamilyen formában hírt adott az STV valóságshow-jának legfrissebb eseményeiről, egyes bulvárlapok pedig egyenesen öles szalagcímek alatt tudósítottak Lenke néni kálváriájáról. Este a mindenes rendkívüli fejleményekről számolhatott be a Tétényvölgyből visszatérő igazgatónak:
– Óriási híreim vannak, Főnök! Újabb négy kerület műsorszolgáltatója jelezte, hogy mihamarabb szeretné közvetíteni az adásainkat… De ez még semmi! A hirdetők szinte egymásnak adták a kilincset egész nap, élükön az Éh-Coop üzletlánccal, amelynek a hájfejei, ahogy emlegetni szokta őket, végre rájöttek, milyen fantasztikus is tulajdonképpen az az ajánlat, amit eddig már kétszer is visszautasítottak. Most úgy fest a dolog, hogy mindenáron szeretnék az árucikkeikkel ellátni a lakóinkat!
– Tudtam én, hogy előbb-utóbb így kell lennie! – bólogatott egy győztes hadvezér mosolyával az igazgató.
– Várjon, Főnök, ez még mindig nem minden! A szavazatok is csak úgy özönlenek a telefonjainkra! A nagy többség a pornósztárt akarja beküldeni a Nyaralóba – lelkendezett tovább Győző, aztán izgatottan megkérdezte: – Tényleg, melyikük mellett fog dönteni, Főnök?
– Maga tényleg ilyen ütődött, Gyufaszál, vagy most csak önmagát parodizálja? – kérdezte Sugár úr megütközve. – Talán nem volt itt, amikor aláírtuk a szerződést Muzsik Alajossal?
– De hát ő tisztában volt vele, hogy másik jelölt is van, aki…
– …aki nem is létezik – fejezte be a mondatot az igazgató. – Nézze, ezt a képzeletbeli pornószínésznőt csak csalinak dobtam be, és amint hallom, a férfinép rá is harapott. Csak hívogatják nagy bőszen a számát, meg küldözgetik az SMS-eket a nevére, és közben el sem tudják képzelni, hogy az az olcsó kis sramlizenész miféleképpen veheti át időről-időre a vezetést. Ez persze még vehemensebb szavazásra ösztönzi őket, és a dolog így folytatódik óráról-órára. Érti már, Gyufaszál?
– Értem, Főnök. És a kiszavazásnál is így fogunk eljárni?
– Naná! Kihozzuk majd a stúdióba Bulcsút, Taksonyt és Lenke nénit. Kép Ernő elszórakozgat velük egy órácskát, aztán kiejtjük az öreglányt. Ezáltal megszabadulunk a legszelídebb játékostól, és egyúttal egy nagy adag problémától is… Szerintem nem lehet már többet kihozni a néniből – közölte lemondóan Sugár úr, mintha egy kiszolgált, öreg autóról beszélne.