Telep Öcsi dolgozatai #40

FÖLDRAJZ

Pápua-Új-Guinea

Erröl az országról sajnos nem sokat tudok leírni, és ebbe egy cseppet se nem én vagyok a hibás. Az a hejzet ugyanis, hogy elenyésző számú általánosiskolaiföldralyztankönyv-író jött még vissza onnan, mer tudnillik a pápuák enberekkel táplálkoznak. Éppezér az országnak igenigen minimális az idegen forgalma.

Mer nem csodálkozhatna az enber, ha ojanokat olvasna a száloda étermének étlapján, mint példáúl: reggelire haboskakó foszlós térdkaláccsal, tízóraira fülzsíros kenyér, ebédre homloklebenycsleves, hajhagymás rostélyos szemlencsefőzelékkel, Pékné csülök módra, vacsorára pedig hajába főtt fejbőr. (És hijába mondaná valaki a pincérnek, hogy ő csak egy kiss krumplis nudlit meg párolt kelbimbó kér, mer vegetarjánius, hejjette lekfejjebb vinnének neki krumplis vádlit meg párolt mellbinbót.) De ha csak simán aszt olvassa az enber, hogy paszújleves, körömpörkölt, tökfőzelék meg keménytojás, akkor is jobb, ha gyorsan gyanut fog, és visszamegy a repülő térre, aztán majd ithol rá ér balhézni az utazásirodával.

Én a jómagam részéröl semék országba nem szeretek kapni apukámtól nyaklevest, de ott bisztos hogy belese kóstólnék! Egyedűl anji előnye van Pá-Pua-Ujj-Giunaeának, hogy a közbisztonság elég jó, merha teszemaszt elkap a rendörség egy fegyveres utonállót, habozás nékűl rablóhúst csinálnak belőle. És továbá a misszion árusoknak a halószervéből készitik a barátfülét, a parasztkolbászt meg szántóvető mezőgazdasági és vidékfejleztési munkásokból.

A turista szalámit viszont pont mibelöllünk csinájják, útyhogy ne nagyon merészkeggyünk be bakkancsba meg hátizsákkal a dzsungelbe, ha nem akarunk bekerülni a tőltelékbe!

De a híres enbereket se kimélik, mer nem lennének tekintettel se a hírükre, se a nevükre, sőt, különösen a szinészeket meg a énekeseket kedvelik, útyhogy tejesen magától értendően étteremszerüen csinálnának teszemaszt Pap Ritából Pap Ritás csirkét, Somló Tamásból Somlói galuskát, Búza Sándorból meg Lizt Ferencből pedig sütnének kenyeret. Komlós Lyuciból pedig sört főznének, hogy jobban csúszzanak a fogások, és meg legyen a hangulat.

És továbá Homár Laciból készitenének rákelő ételt, Gulyás Lászlóból gujáslevest, Fekete Lászlóból meg vagy feketelevest, vagy erőlevest, utánna meg mindhármólyukból lacipecsenyét. Eperjes Károjból meg gyümölcslevest, lekvárt, esetleg fagyit. (De a kűlföldieket se kimélnék, éppezér könjen lehetne Gepárd Gepárgyijőből franciasaláta, Britni Szpirszből szűzpecsenye, Dévid Copperfildből meg varázsital.)

Két fogás köszt meg felszolgállnák a Dupla Kávét, hogy elne pillegyjenek a vendégek. És Császár Elődből is csak császármorzsák maradnának a lakoma végére. És ha mégis elrontaná valamék a gyomrát, akkor kapna egy kanál Csuka Mónikából készűlt csukamájolajat. A Béby Sziszterszből meg bébiételt főznének a kis pápuapujáknak.

De az időssebb, csinostalanabb nők se érezhetnék magukat bisztonságba, mer a pápuák direkt szeretik a besavanyodott vén lányokat, mer legalább nem sokat kell bibelődni velük, hogy savanyuságot készicsenek ehez a sok nehéz fogáshoz. Az se érdekelné őket, hogy narancshéjj bőrös az ilető hőlgy feneke, mer jól tugyják, hogy kell a vitamin. És hijába mondaná a konyhaajtóba sírva a néni, hogy becsinált, csak bólogatnának, hogy ó yessz, télleg az lessz a menü.

Most aki ezekután humánusan fanyalog, mint 1 felsőbrendű magyar enber, az gondojjon gyorsan Déva Várára, meg arra, hogy vajon hogy készűlhet a Major Anna?