Tejbegríz

Apa a tűzhelynél állt, és valamit nagyon elszántan kavargatott egy edényben, Zsófi pedig a konyhaasztalnál ülve, a lábát lógázva figyelte a műveletet.

Este volt. A szemközti betonházak ablakai már jó ideje világítottak, jelezve, hogy feltehetően mindenhol készül a vacsora.

– Mit főzöl, apa? – érdeklődött Zsófi, egy hatéves kislány minden kíváncsiságával.

– Csodálatos finomságot, kincsem. Tejbegrízt – felelte kedélyesen apa.

– De jó! És ha végre sikerül, akkor anya is visszajön? – firtatta Zsófi.

Apának egy kis időre megállt a fakanál a kezében, bár mindeddig úgy kavargatta azt a valamit a lábasban, mintha szakács-világbajnokságot akarna nyerni. Hátrafordult, és nagyon csöndesen kérdezte:
– Hogy érted ezt, kicsim?

Zsófi most a konyhaasztalra fektette a két karját, aztán megadóan rátámasztotta az állát a puha kis karjára, és határozottan kijelentette:
– Tudom, hogy ha sikerül a tejbegrízed, akkor anya visszajön.

És már olyan dacos volt a szája, olyan legörbülő, hogy sejteni lehetett, ennek hamarosan sírás lesz a vége.

– Mit beszélsz, kincsem? – ámult el apa.

A kislány nagy levegőt vett, mint aki nehéz és komoly dolgot akar bevallani. És tényleg úgy volt, a következő mondat egy kész vallomás lett, és Zsófi csak suttogni merte a szavakat:
– Kihallgattalak titeket.

Aztán pedig még a szemét is lehunyta, annyira szégyellte a dolgot.

– Hogy érted azt, hogy kihallgattál minket? – értetlenkedett apa.

– Az úgy volt – nyitotta ki a szemét a kislány, elhatározva, hogy most aztán minden bűnét bevallja a nagy cél érdekében –, hogy amikor azt hittétek, hogy már elaludtam, akkor én kilopódzkodtam a konyhaajtóig, és akkor te meg anya együtt főztetek itt. Pont tejbegrízt, mint most. És anya meg akart tanítani téged, hogy mit kell kevergetni a fazékban, meg minden ilyesmi, de te annyira ügyetlen voltál, apa, hogy leégetted az egészet, és akkor anya nevetett, és megölelt téged, és azt mondta, hogy akkor fog még egyszer idejönni a konyhába, ha már nem leszel ilyen ügyetlen, és végre életedben először képes leszel egy jó tejbegrízt főzni. Addig be sem teszi a lábát ide.

Apa hirtelen lerogyott egy székre, pont a konyhaasztal másik oldalán, és csak annyit bírt kinyögni:
– Édes, drága, kicsi lányom…

Zsófiban erősen felhorgadt az igazságérzet:
– Most akkor ez nem is igaz? Anya akkor se jön vissza, ha finom lesz a tejbegríz?

És olyan vádlón nézett az édesapjára, mint aki készen áll arra, hogy a világ minden bűnét a még életben maradt szülőjének vállára akassza.

Apa kezéből kiesett a fakanál. Arcát a két tenyerébe hajtotta, és csak sírt.

A tűzhelyen eközben leégett a tejbegríz. A kozmás szag betöltötte az egész konyhát, és aztán a nyitott ablakon át elindult a magasba.