Edgár író volt. Egész nap dolgozott. Mert egy író egész nap író. A nap huszonnégy órájában az. Folyton élményt gyűjt, témákon agyal, különböző élethelyzeteken, drámai konfliktusokon töprenkedik. Szakadatlanul a legkülönbözőbb dialógusok járnak a fejében, és soha nem helyezheti magát szolgálaton kívül. Még álmában is a hősei között jár.
Edgár roppantul irigyelte például a kőműveseket, az adminisztrátorokat és a cipőfelsőrész-készítőket. Milyen jó nekik! Nyolc óra elteltével leteszik a munkát, onnantól pedig övék az egész délután és az éjszaka. Bezzeg szegény író egész nap író, nincsen nyugodalma semmi se’.
Edgár szerda reggel felkelt, és azt gondolta, ideje impulzusokat gyűjteni, illetőleg megmártózni az élet sűrűjében. Így hát elment a gőzfürdőbe, utána leúszott néhány hosszt a csillogó víztükrű medencében, majd megmasszíroztatta magát. De semmi ihlet.
Kisétált a ligetbe, leült egy padra, a sétapálcájára támasztotta állát, és próbált értő szemmel tekinteni az őt körülvevő forgatagra. De semmi ihlet.
Dél felé elballagott a kedvenc vendéglőjébe, helyet foglalt az egyik kockás abroszos asztalnál, Újházi-tyúklevest fogyasztott, utána sült libacombot párolt káposztával. De még mindig semmi.
Kocsin vitette fel magát a Citadellához, letekintett Nagy-Budapest székesfővárosra, szivarkára gyújtott, de semmi. „Ez már kezd idegesítő lenni” – állapította meg magában Edgár. Majd kihajtatott az ügetőre, fogadott néhány lóra, tétre, helyre, befutóra, de alig nyert valamit.
Visszatért a Belvárosba, és a Moulin Rouge-tól nem messze, egy piroslámpás házba ment be. Kiválasztott egy szőke, egy vörös és egy maláj örömlányt, és felment velük az emeletre. Hogy ott mi történhetett, azt lehetetlen kitalálni.
Edgár este a Nagymező utca egyik lokáljában tűnt fel, az asztalon táncolt, pezsgőt ivott magassarkú női cipőkből, és egy ízben kipenderítette a szivarvéget a zongorista szájából a hózentrógerével, csakis a móka miatt. De még mindig semmi. Nem jött az ihlet.
Hajnalban Edgár elcsigázva feküdt az ágyában, és így szomorkodott:
– A rohadt életbe, holnap kezdhetem elölről az egészet!