– Nagypapa, te is meg fogsz halni egyszer?
– Meg fogok, kicsi lányom.
– De az majd sokára lesz?
– Azt nem tudhatja senki, csak az Isten.
– És ha te meghalsz, akkor már nem leszel itt velem?
– Én mindig veled leszek, kicsi lányom. Bármikor rám gondolsz, én veled leszek.
– Na jó, de nem úgy, hanem akkor már nem játszunk majd együtt, és nem megyünk többet az erdő szélére megnézni a mókusokat és az őzikét?
– Akkor már nem.
– És ha te meghalsz, akkor nem jön vissza az anyukám, hogy vigyázzon rám?
– Nem jön.
– Na jó, de akkor ki fog rám vigyázni?
– Akkor már neked kell magadra vigyáznod.
– De mi lesz, ha még akkor is kicsi leszek?
– Imádkozom, hogy ne így legyen.
– És ha meghalsz, akkor te is egyedül leszel?
– Remélem, hogy nem.
– De akkor miért nem jöhetsz majd vissza ide? A többiek nem engedik meg?
– Nem tudom. Talán Isten nem engedi meg.
– Isten senkit se enged ide vissza hozzám?
– Igen, azt hiszem, ez a helyzet, kicsi lányom.
– De akkor… akkor, ha majd meghalsz, nem mehetnék én is veled?