Május 15., 11 óra 26 perc
Helyszín: a Nyaraló süketszobája
– Szervusz, Vikikém – köszöntötte az unokahúgát Sugár úr, majd annak elképedt arcát látva hozzátette: – Ne aggódj, kikapcsoltattam a kamerát és a mikrofont, hogy nyugodtan beszélgethessünk. Bár… az is lehet, hogy ennek már nincs jelentősége. Ugyanis nagy baj van. Az a szomorú valóság, hogy lebuktunk. Vagy legalábbis már csak órák vannak hátra a lebukásunkig. A sajtó ugyanis kiszimatolta a mi kis titkunkat.
– Mit beszélsz, Zoli bácsi? – rémüldözött a Big Sister.
– Sajnos ez a helyzet – ingatta a fejét szomorúan Sugár úr. – Van egy jó ismerősöm az egyik bulvárlapnál. Néhány órája felhívott telefonon, és megsúgta, hogy a ma délutáni számukban lesz egy érdekes cikk, ami a valóságshow-nkról szól majd. Óriási szenzációként fogják tálalni, amit a magam részéről nem is csodálok. Egy vak lány, aki mégsem vak. Egy Rózsa néven futó lány, aki mégsem Futó Rózsa, hanem Kukk Viktória, a műsort filmező Kukk Olivér lánya és a műsort levetítő Sugár Zoltán unokahúga. El kell ismerni, ez a sztori valóban a címlapra kívánkozik.
Döbbent csend ülte meg a helyiséget. A süketszoba ennél süketebb már nem is lehetett volna.
– Akkor most mit csináljunk? – kérdezte egy idő múlva a Big Sister sírással küszködve.
– Egyetlen lehetőségünk maradt – mondta az igazgató jelentőségteljesen. – Nekünk magunknak kell bevallanunk az igazat.
– Nem látom be, mi a különbség – vonta meg a vállát csalódottan Viktória. – Legfeljebb a bíróság enyhítő körülményként veszi majd figyelembe.
– Nincs igazad, kedvesem. Ha mi hamarabb jelentjük be a dolgot, mint ahogy az újság megjelenik, akkor onnantól kezdve megint tiszták vagyunk, mint a ma született bárány. És a show mehet tovább, mintha mi sem történt volna.
A Big Sister egyelőre nem értette a dolgot:
– De hát ha a nézők előtt vallomást teszünk…
– Jaj, ne használd már ezt a kifejezést! – vágott közbe Sugár úr. – Olyan rendőrségi íze van… Nem vallomást teszek, hanem beavatom a kedves nézőket abba a titokba, hogy hőn szeretett játékosuk, Rózsika, egyáltalán nem vak. Csupán a lakótársak megtréfálása céljából játszatjuk vele ezt a szerepet.
Viktória arcán a halvány remény jelei bukkantak fel, de rögtön el is haltak, amint a nagybátyja folytatta az okfejtését:
– Viszont mindennek van egy igen jelentékeny következménye. Beláthatod, drágaságom, hogy ezek után nem áll módomban biztosítani számodra a győzelmet, és vele a nyaralót. A nézők előtt világosan és egyértelműen ki kell jelentenem, hogy te, mint a Sugár TV beépített embere, természetesen nem nyerheted meg ezt a játékot.
– Akkor hát hiába szenvedtem itt hetekig? – fakadt ki a Big Sister. – Hiába vakláltam, csetlettem-botlottam? Hiába uszítottam mindenkit mindenki ellen? – sorolta költői kérdéseit a sírás határmezsgyéjén lavírozva, majd egy kevésbé poétikus dilemmáját is megosztotta a nagybátyjával: – Ezek szerint, ha majd a nézők megunnak és kiszavaznak, megint mehetek vissza a bíróságra, hogy a nyaralóért pereskedjek?
– Hallgass végig, kislányom, még nem fejeztem be – fogott neki a vigasztalásnak Sugár úr. – Kár lenne újból jogi útra terelni ezt a kis üzletünket. Találtam egy megoldást, amelyet mindkettőnk számára elfogadhatónak gondolok… Térjünk vissza a valóságshow-t megelőző állapothoz. Én újból megajánlom számodra az ingatlan értékének felét, azaz tízmillió forintot – azzal előhúzta a zsebéből azt a szerződést, amelyet az elmúlt időszakban mintegy féltucatnyi alkalommal tolt már az unokahúga orra alá, sikertelenül. – Továbbá biztosítok számodra egy állást a tévétársaságomnál. Lehetsz bemondó, vagy műsorvezető, sőt, tőlem meteorológus is, teljesen szabad kezet kapsz majd, hogy mely területen akarod kamatoztatni a képességeidet. És ne feledd, ebben az esetben dicsőséggel térhetsz vissza a képernyőre, mint egykori Big Sister, míg ha az eredeti tervünket vittük volna véghez, ki tudja, meddig kellett volna bujkálnod a nyilvánosság elől!
Viktória eltöprengett. Talán jobb is, hogy így alakult. Úgyis mérhetetlenül fárasztja már ez a vak szerep, sohasem gondolta volna, hogy ilyen idegi terhelést jelent majd eljátszani. Azt a tízmilliót már bőven leszolgálta, úgyhogy az első adandó alkalommal ki akar innen szabadulni.
– Mit szólnál hozzá, Zoli bácsi, ha azt a feltételt támasztanám, hogy én akarok a következő kiszavazott lenni?
– Nem bánom, legyen úgy, ha már ennyire menekülni akarsz a Nyaralóból. Mindenesetre arra kérlek, kedvesem, hogy sürgősen döntsd el, mit szeretnél. A Klikk délutáni száma rövidesen a standokon lesz, és akkor már nem leszünk abban a helyzetben, hogy a magunk számára kedvezően befolyásolhassuk a történéseket. Vedd számításba, hogy ha elfogadod az ajánlatomat, az azt jelenti, hogy nekem autóversenyzőket meghazudtoló tempóban kell visszaigyekeznem a stúdióba, hogy élő adásban nyilatkozatot tehessek a képernyőn – taglalta Sugár úr, majd hátradőlt a széken. – Abban az esetben viszont, ha nem írod alá a megállapodást, valóban nincs miért kapkodnunk. Szép komótosan összecsomagolhatjuk a tisztasági felszerelésünket, és kényelmesen megvárhatjuk, amíg a hatóság emberei értünk jönnek.
Viktória végiggondolta az elhangzottakat, és rájött, hogy amúgy sincs más választása. Az asztalra fektette a papírlapokat, és a golyóstoll után nyúlt.
Az igazgató megkönnyebbülve szólt rá:
– Aztán figyelmesen vezesd a tollat, drágaságom! Nehogy Rózsát írj nekem!