Tulajdonképpen az Isten nem ver bottal címet is adhattam volna ennek a történetnek, de az olyan hétköznapi lenne. Mindenesetre használati utasításként közlöm, hogy az alábbi szereplők nevei kitaláltak, és ki-ki kedve szerint megcserélheti benne a nő és a férfiú személyét.
Balázskát randevúra hívta Noémi, ami nem volt meglepő, hiszen jó ideje együtt jártak, ilyeténképpen sokszor randevúztak. Csakhogy Balázska úgy érezte, ezúttal baljós együtthatók munkálnak a háttérben. Félve ment el a találkára, és rossz sejtelmei csakhamar beigazolódtak.
Noémi egy filigrán és egyúttal magabiztos hölgyemény volt. Sohasem volt szerelmes Balázskába, de nagyon tetszettek neki azok az ajándékok, amikkel a fiú a kapcsolatuk első hónapjaiban elhalmozta.
Azonban Noémi racionális üzletasszony is volt, ezért amikor megtudta, hogy Balázskát kirúgták a munkahelyéről, aggódni kezdett. Együttérzése leginkább önnön személyére korlátozódott, és volt olyan, amikor egy fél éjszakán keresztül állhatatosan féltette önmagát.
A szóban forgó randin, amely egyben az utolsónak bizonyult, megpróbálta észérvekkel levezetni az értetlen, félénk és meghasonlott Balázska számára, hogy a továbbiakban nem lehetnek egymáséi. Ki kell bontakoztatniuk a személyiségüket, de immár külön-külön, mert ezt követeli tőlük az élet és a kihívások. És az nem szerencsés, ha leragadnak egy kapcsolat mocsaras mezsgyéjének parttalan talaján, mert a parttalan talajok semmi jóhoz nem vezetnek, legfeljebb mocsaras mezsgyékhez.
Balázska nézett maga elé hülyén, kavargatta a kávéját, és furcsa pillantásokat vetett a drága borra, amit ő rendelt a filigrán hajadonnak, mert hiszen úgy nem lehet elküldeni senkit a francba, hogy közben nem iszunk drága bort a pénzén.
Miután elhagyták a szórakoztatóipari létesítményt, Balázska még mindig nem értette pontosan, hogy most mi van, ezért követte Noémit, egészen a kereszteződésig. Ott a lány egyértelművé tette számára, hogy igen, vége, és a továbbiakban ne is keresse.
De a jóságos lány nem olyan családból származott, hogy még utoljára ne lássa el hasznos életvezetési tanácsokkal a fiút, ezért így szólt hozzá az utcasarkon:
– Legyél jó, Balázska, próbálj meg nélkülem boldogulni és önálló döntéseket hozni.
Azzal sarkon fordult, és ugyanazzal a lendülettel lefejelt egy villanyoszlopot, majd elterült a földön, de csak egyetlen másodpercig kellett keservesen sivalkodnia, máris elhaladt ott a 31-es csuklós busz, és egy mély pocsolya segítségével beterítette Noémi kedves kis személyiségét fekete trutymóval.
Balázska sztoikus nyugalommal nézte végig a jelenetet, majd a vállát megvonva így szólt:
– Oké. Ha te mondod…
Azzal sarkon fordult, és jó messzire elhaladt a filigrán hajadon életéből.