Helyzetjelentés, avagy így ne veszítsd el a fonalat!

Értesítem a kedves látogatókat, főleg azokat, akik nyomon követik Ozina Géza és/vagy az Almási család történetét, hogy az említett két sorozat ma dupla folytatással jelent meg a honlapon.

Mint korábban említettem, ez a két folytatásos történet többek között arra is hivatott, hogy az Osmosisban másfél év után szükségszerűvé vált „fejezetszünet” idején is ellássa olvasnivalóval a kedves érdeklődőket. Egy ideje már az a módi, hogy mindkét sorozatból egy-egy jelenik meg naponta. Kivéve március elsejét, azaz a mai „duplázó napot”.

Ennek a duplázásnak szerfölött prózai okai vannak. Az előre beidőzítés során sokkal könnyebb dolga van a nyomorult szerzőnek, ha a fejezetek sorszáma ugyanarra a számra végződik, mint az aktuális dátum. Legalábbis jóval kisebb a tévedés esélye. Márpedig itt egy tévedés sok mindent összekavarhat, akár még a fejezetek helyes megjelenési sorrendjét is, ami nagyon nem lenne szerencsés.

A Vasárnapi ebédekből például egyedül a 220. rész lett volna ma aktuális, és az rendben meg is jelent hajnalban. De ma délutánra, azaz március elseje délutánjára a 221. részt is beidőzítettem. És innen már nem volt nehéz dolgom a „222 – március 2.” ; „223 – március 3.” ; „224 – március 4.” stb. párosok létrehozásakor.

Fura dolog, de az Ozina Géza szerződése is pont így jött ki naptárilag, azaz a duplázással szintén könnyebb lett a dolgom a „12 – március 2.” ; „13 – március 3.” ; „14 – március 4.” stb. párosok létrehozásakor, egészen a hónap végéig.

És hogy mi lesz március 31-én meg április 1-jén? Reményeim szerint semmi különös, mivel a szünet addigra rég véget fog érni, és nem lesz szükségem előre beidőzítésre. És ezt nem áprilisi tréfának szánom.

Szóval, azt gondoltam, jelzem az olvasók felé ezt a duplázós dolgot, nehogy megorroljanak rám azok, akik megszokták a napi egy fejezet metódust, és ne érezzék azt rutinszerűen olvasva, hogy mintha kimaradt volna egy láncszem.

Az Osmosis iránt érdeklődőket szeretném biztosítani, hogy legkésőbb a hónap végén (de tényleg az a legutolsó határidő, amit magamnak adtam!) új fejezetekkel folytatódik a küldetés az idegen, mégis ismerős világban, elvégre ez egy soha véget nem érő történet, nem igaz? De.

A mielőbbi viszontlátásra!