Jeles barátunk, Gronyár kissé hízásnak indult az utóbbi időben. Ezt mi régóta látjuk, de ő sokáig nem volt hajlandó beismerni. A csudás fordulatot a gondolkodásmódjában az a nap hozta meg, amikor is saját bevallása szerint csupán másfél liter bálnazsír és két cipőkanál segítségével volt képes „belecsusszanni” a régi öltönynadrágjába.
Lehet, hogy Gronyárnál sokáig tart egy-egy probléma felismerése, és ez minden bizonnyal onnan származik, hogy a folyamatos szalonspicc állapotában az ember mindig derűsen és laza optimizmussal tekint erre a szörnyű árnyékvilágra. No de ha egyszer felismerte és azonosította a problémát! Onnantól aztán már nem áll meg a lábán az a probléma Gronyár előtt. Biztos lehet benne, hogy barátunk a torkán fogja ragadni, és csírájában fojtja el, de úgy, hogy olyan csírát még a bioboltokban sem látni.
Gronyár cselekvési akciótervében többek között szerepelt egy, azaz egy darab konyhai robotgép beszerzése is. A beszerzési művelet pedig éppen a Black Friday napján öltött testet.
Már a délelőttöt is eme nagyszerű elhatározás uralta a Becses Brigantik főhadiszállásán.
– Öcsém, ez a gép mindent tud! – magasztalta előttünk a pompázatos technikai eszközt Gronyár. – Szeletel, reszel, pürésít, facsar, turmixol, és van hozzá nyolc különböző toldalék! – mutogatott lelkesen a monitorra.
– Aha – bólogatott mérsékelt izgalommal Berzenke, aki nem igazán akarta elhinni, hogy Gronyárt érdekelheti bármilyen gasztronómiai eszköz, amivel nem lehet pálinkát főzni. – De minek ez neked amúgy?
– Hogyhogy minek??? Most szórakozol velem, te félhülye? – méltatlankodott Gronyár. – Van fogalmad róla, milyen egészséges kajákat lehet ezzel készíteni? Ez még olyat is tud, hogy beledobsz egy répát, és kockára vágva adja ki alul! – harsogta barátunk, és akkor sem lehetett volna elismerőbb a hangja, ha egy muzeális értékű serfőző berendezésről beszélt volna éppen.
– Szóval innentől kezdve egy darabig kizárólag zöldségeket fogsz tápolni? – érdeklődtem kíváncsian, majd Gronyár villámló pillantását látva sietve hozzátettem: – Már persze úgy értem, hogy a sör meg a Hubertus mellé.
– Fogalmatok sincs az egészséges táplálkozásról – csóválta a fejét Gronyár. – Ennek a konyhai robotgépnek a segítségével három hét alatt visszanyerem a régi formámat, erre már most mernék fogadni. – Azzal visszafordult a monitor felé, és folytatta a csudás gépezet szeretetteljes megtekintgetését.
Gronyár alapos ember, nem szokott csak úgy ukmukkfuck döntést hozni. Így hát ez a szeretetteljes megtekintgetés eltartott pár óráig. Ezenközben harsogó jelentéseket hallgathattunk meg arról, hogy a fantasztikus masinát mely honlapokon milyen vásárlói véleményekkel illették, továbbá arról, hogy milyen rendes ez a Media Markt, amiért közel harminc százalékos árengedménnyel kínálja a mai napon ezt a csudagépet.
– Rakd már végre a kosárba, rendeld meg, és dugulj el! – fakadtam ki délután két óra tájban, de Gronyár erre sátáni kacajt hallatott, pedig akkor még alig hat doboz sör lötyörészett benne:
– Hát ha hülye lennék! Nem azért élek egy nagyvárosban, amelyik Media Markt üzletet is tartalmaz, hogy ne menjek oda szemrevételezni a robotgépet. Engem aztán nem lehet átverni! Odamegyek, megtekintem, megtapogatom, és ha mindent rendben találok, akkor majd hazajövök, és szépen megrendelem a webáruházi kedvezménnyel. Korábban keljen fel, aki engem palira akar venni, hihehöhöhö! Én tudatos vásárló vagyok, ázzmeg!
Azzal tényleg fogta magát, és ámuló tekintetünktől kísérve felhúzta a cipőjét és a kabátját, majd rettenetesen tudatos vásárlóként elindult a debreceni Media Markt becserkészésére.
Gronyár számításait ezen a blekk frálydéjes napon többen is keresztül akarták húzni. Elsősorban az az autós, aki szokás szerint „lebombázta” a kettes villamost a Thomas Mann utcánál, ezért a kettes villamos szokás szerint nem nagyon közlekedett menetrendszerűen. Gronyár érzékelte, hogy a környék összes megállója tele van türelmetlen és ingerült utasokkal, majd okostelefonján felkereste a DKV honlapját, ahol szomorú közlemény várta.
De egy tudatos vásárló nem esik kétségbe ilyen akadályok felbukkanásakor. Gondolt egy merészet, és elindult a 22-es busz megállójába, közben pedig apró rőzsedalokat dúdolgatott magában két káromkodás és néhány önmagasztaló jellemzés között, miszerint „Velem nem fogtok kicseszni, ti nyomorultak, én egy intelligens és talpraesett fiatalember vagyok. Tán majd heringeskedek a felgyűlt utasok között, azt hiszitek? Hihehöhöhö! Korábban keljetek fel, ha engem akartok bármitől eltántorítani!”.
No, nem is tántorította el Gronyárt semmi, legfeljebb az a két kocsma, ami az akkori GPS-koordinátái és a 22-es busz megállója között üzemelt. De ez tényleg csak nüansznyi mozzanat a történetben, további szavakat nem is érdemel.
A 22-es járat amolyan városnéző viszonylat. Keringés szempontjából valahogy akképpen kell elképzelni a dolgot, hogy a 22-es busz úgy aránylik a cívisvároshoz, mint a Nemzetközi Űrállomás a Föld nevű bolygóhoz. Így hát még alig múlt el öt óra, mire Gronyár megérkezett a Media Marktba.
Ott azonban viharsebesen felpörögtek az események. Gronyár mintegy negyed óra elteltével máris ott állt hőn vágyott konyhai robotgépe előtt, és sokat mondunk, ha ehhez a taktikai művelethez mindössze három alkalmazott, két biztonsági őr és hat vásárlótárs szíves útbaigazítását kellett kikérnie. (Mert hülye azért nem vagyok!)
De végre ott állt. Megtapogatta a csudás masinát, kapcsolgatta, simogatta, forgatta, tekergette, és amikor végre felfogta, hogy a hangosbeszélőn éppen őt szólítják fel eme tevékenység haladéktalan beszüntetésére, akkor megnyugodva, boldog és öntudatos mosollyal az arcán hazaindult.
Talán ha nem akad össze a városban bizonyos Liftszerelő Lajos, Kőműves Ferkó és Festő Csabi becenevű illetőkkel, akkor – tekintettel a kettes villamos közlekedésének időközbeni helyreállására – bizonyára nyolc óránál hamarabb üdvözölhettük volna körünkben. Csakhogy ő a fent nevezett kifogástalan úriembereknek vásárolt néhány italt a környék szórakoztatóipari létesítményeiben, merthogy ő egy tudatos vásárló.
Este nyolckor aztán megkezdődött a blekfrájdélyos megrendelés nehéz művelete. Azaz megkezdődött volna, Gronyár ugyanis bosszankodva konstatálta, hogy az általa oly hőn vágyott készülék, amihez oly sok reményt fűzött, immár nem szerepel a Media Markt nagybecsű kínálatában, ugyanis addigra kifogyott a készlet.
Tanácstalan pillantásokat vetett a monitorra, mármint azokban az időszakokban, amikor képes volt fókuszálni a tekintetét, de aztán újra csak gondolt egy nagyot, és hamarosan diadalittas ordítás verte fel a Becses Brigantik főhadiszállásának csöndjét:
– Szarok rá! – tette közhírré hitvallását Gronyár. – Majd megrendelem az Emagtól! – Azzal vad egerészésbe fogott, és mire észbe kaptunk, már az online fizetés fázisánál tartott.
– Te figyu – kezdte óvatosan Berzenke –, szerintem ez nem pont ugyanaz a gép, amit a Media Markttól akartál megrendelni.
– Mit értesz te ehhez? – intette le Gronyár. – Lehet, hogy nem pont ugyanaz, de ez csak azért van, mert ez sokkal jobb! Ehhez ugyanis nem nyolc toldalék tartozik, hanem kilenc!!! Vágod már, mafla kis barátom? Hamarabb keljen fel, aki velem ki akar cseszni! Én egy tudatos vásárló vagyok!!!… Most pedig tirhuljatok mögülem, mert a bankkártyám adatait fogom bepötyögni…
Engedelmeskedtünk a szíves felkérésnek, így a megrendelés további menetéről nincsenek egzakt információink. Mindenesetre sokatmondó volt, ahogy Gronyár a billentyűzethez egyre közelebb hajolva pötyörészte be a kért adatokat, néha hozzá is ért az orra, mint ahogy a monitorhoz is, húsz perc elteltével pedig a „Szarok rá, akkor hozzátok ki utánvéttel!” – felkiáltással merült bele az online vásárlás örömeibe.
Jelenleg ott tartunk, hogy a blekk frájdély rég elmúlt, de Gronyár még mindig élénk levelezésben áll az Emaggal, közösen próbálják megfejteni, hogy vajon mely ponton akadhatott bele a kavics a megrendelés gépezetébe, mégpedig egy olyan termék kapcsán, amelyik időközben az Emagnál is rég elfogyott.
Gronyár lázálmai között azóta az szerepel, hogy az ő bankkártyáján lévő összeget már rég levették bizonyos internetes bűnözők, és azóta is dőzsölnek belőle, valahol a világon pedig él egy megelégedett ember, aki épp most dob bele egy répát egy konyhai robotgépbe, amely voltaképpen őt illetné, de a répát ez nem érdekli, kockára hasogatva hullik ki alul boldogan, neki meg csak egyre nő a hasa, egyre kétségbeesettebb az arca, és a tekintete sem emlékeztet már egy tudatos vásárlóéra.
De legalább Liftszerelő Lajos, Kőműves Ferkó és Festő Csabi is másnapos most, valamint újra menetrendszerűen jár a kettes villamos.