Nagyjából tízéves lehettem, amikor az egyik hétvégén elindultunk a debreceni Kisfürdőbe. A Kassai úton – amit akkortájt Szabadság útjának hívtak – leledzett a Kisfürdő. Már nem emlékszem, miért, de csak felnőttek kaphattak belépőt akkoriban. Vagy legalábbis tizennégy éven felüliek. Tényleg fogalmam sincs ennyi idő távolából… talán mert csak a gyógyvizes medence üzemelt még? Nem tudom.
Mindegy is, a lényeg az, hogy hárman mentünk. Györke nagyapám, Apu meg én. És akkor eljött a pillanat, hogy belépőjegyet kellett váltani a bejáratnál, az ablaknál. A mai napig látom a bebocsáttatás helyszínét, a furcsa illatú, aula-szerű helyiséget, ahol a nagyapám vitte a prímet. Kért három belépőjegyet.
Az ablak mögötti jómunkásember gyanút fogott. Kijött a kis kuckójából, és szemrevételezte a helyzetet. Én valahol odébb ténferegtem akkor már az aulában, tán rosszat sejtettem, meg eleve utáltam a balhét, vagy a fene se tudja, de egy biztos, a fehér köpenyes fürdőalkalmazott kijelentette, hogy gyerekek nem léphetnek be a fürdő területére.
Nagyapám felháborodott arcot vágott, rám mutatott, majd méltatlankodva felcsattant:
– De hát ez nem gyerek! Ez egy negyvenéves törpe!
A családi összejöveteleken eme anekdota elmesélésekor valahogy mindig kimarad, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nyomaték kedvéért nagyapám szükségesnek tartotta a szózata után a bal karját derékszögben behajlítani, majd jobb tenyerét a bal könyökhajlatához illesztve informálni a jegyárust:
– Ekkora pénisze van!
Mondjuk nem a pénisz szót használta, de egy ennyire megható visszaemlékezés során a valójában alkalmazott kifejezést felidéznem nem lenne fasza.
Györke nagyapám továbbá kilátásba helyezte a fehér köpenyes, egyre tanácstalanabb és megszeppentebb alkalmazott számára, miszerint egy törpétől, aki önhibáján kívül alacsonyabb, mint ahogy az az ötéves tervben meg van határozva, megvonni a belépést a dolgozó nép számára épített közfürdőbe, több lenne, mint visszás, tán még a párttitkár vagy a szakszervezeti bizalmi is rosszallását fejezné ki az ügy napvilágra kerülése esetén, és ez minden bizonnyal a fehér köpenyes alkalmazott soron következő fizetésemelésből való kimaradását eredményezné.
Apám úgy röhögött, hogy eloldalgott az aula másik sarkába az arckifejezését rendezni, én meg próbáltam úgy viselkedni, mint egy negyvenéves törpe, és tényleg sikerülhetett komoly pofát vágnom, mert fél percen belül kaptunk három belépőjegyet, és szegény alkalmazott azóta sem tudja, hogy éledező kiskamasz-öntudatom miatt voltam morcos, nem pedig azért, mert a negyvenéves törpék olyanok.
Jót fürödtünk aznap. És szerintem a fehér köpenyes bácsi is megkapta a soron következő fizetésemelést.
A papa már előre vetítette a diszkrimináció fogalmát 😁😁