Hogy miben is? Az idézet végén minden kiderül.
„A Fő tér és a Piac utca házaiban lakó debreceni polgárokat erős dübörgés riasztotta álmukból az 1884-es esztendő Szent Mihály havának utolsó reggelén. Ahogy a morajlás közeledett, sorra nyíltak meg az ablakok. Néhány perc múlva sebes menetben berobogott a térre egy csinos mozdony, mely az államvasúti indóháznál felkapcsolt egyetlen személyvagonjában a Debreczen-Nagyerdő helyi vaspálya vonalát bejáró hivatalos személyzetet szállította. Ez még csak afféle próbajáratnak minősült; a személykocsinál alkalmazott konduktornak nemigen akadt dolga. Veres Ármin méltósággal állott a kocsi végében – keble dagadt az igen csinos, magyaros uniformis alatt – s nem integetett fel a Piac utca egyik bérházának nyitott ablakába, csak szemével csippentett oda, hol is felesége és bozontos üstökű, álmos kisfia lesték a tovarobogó masinériát.
Az ünnepélyes megnyitó néhány nap múlva, október 2-án, déli háromnegyed egy órakor eszközöltetett. Az avatást reggel nyolc órakor mozdonypróba előzte meg, amelynél jelen voltak: Gyöngyösi István, közlekedési minisztériumi osztálytanácsos úr; Kovács Lajos, államvasúti főfelügyelőségi felügyelő; Boczkó Sámuel városi főkapitány; Balogh főmérnök úr, valamint számosan vállalkozók, építészek, mérnökök. A mozdonypróba után a társaságot gazdagon terített villásreggeli várta a Nagyerdőn, mit is a fent említett urak példás szorgalommal pusztítottak volt el. Tíz órakor kezdetét vette a szakszerű rendőri bejárás, melyen a kiküldöttek a pálya vonalait, váltóit tüzetes vizsgálat tárgyává tették. Pontban délben a minisztériumi osztálytanácsos úr elővette a zsebóráját, rápillantott, nyelt egyet, majd megköszörülte a torkát, s ott helyben – épp a gőzmalomnál ringott a szerelvény – a minisztérium hivatalos közegeként kijelentette a debreceni közúti vasút üzemképességét.
Ezután már gyorsan bonyolódott minden. Negyed egykor éles csengettyűszóval dübörgött be a főtérre a virágfüzérekkel, nemzetiszín lobogóval díszített mozdony. Ezúttal már három kocsit húzott, melyekben a törvényszéki, a megyei s a városi tisztikar, a honvédtörzstisztek, Révész Bálint püspök úr s a város számos nobilitásai is jelen voltak. Az ünneplő közönség viharos tapsban tört ki, néhány vivát is elhangzott a király és családjának felemlítésével, ám ezen éljeneket hamarost elnyomta a vonat élénk csengőszava, dohogása. Elegáns és rendkívül célszerűen berendezett személykocsijaival együtt általános bámulatot keltett ezen közúti jármű, mely egyáltalán nem lóvasút volt, hanem gőzös – Magyarországon, sőt, a Monarchiában első!
A megnyitás utáni díszebéd a Bikában tartatott. (Az Aranybika szálló elődje.) Az étlap, melyet derék Fehér Hermann vendéglős úr állított össze, méltó volt az ő kitűnő konyhájához. A következő vala: barna zöldség- és rántott borsóleves. Fehér laska főtt csibével. Sült és filézett halak – kivált a fogas és a kecsege volt emlékezésre méltó. Különböző gőzönsültek, marhafüle franciaburgonyával, aprólékként szárnyas ragu. Sült pulyka, sült malac befőttel, s végül pompás gyümölcsjardinetto, fagylalt, kávé. Borok és italok: érmelléki fehér 1883, 1878, bakar 1880. Egri és budai vörös, valamint konyakok, pezsgők, savanyúvizek.
Mikoron este nyolc óra felé az urak átvonultak a kaszinóba, Veres Ármin úr épp a tizenkettedik fordulóját tette. A konduktor úr igen korán kelt, mégsem fáradtságot, hanem elégedettséget érzett.”
A teherforgalom pár nappal később, 1884. október 13-án vette kezdetét, mivel a Magyar Királyi Államvasutakkal és az Északkeleti Vasúttársasággal is megszületett az egyezség. Ezzel Debrecen messze megelőzte a Monarchia minden nagyvárosát, mert itt gőzerő-vontatású tömegközlekedés jött létre, míg Bécsben, Budapesten és minden más városban az Osztrák-Magyar Monarchiában ez időben csupán városi közúti lóvasút létezett.
Ez érdekes volt. Köszönöm szépen 🤗