Eleddig tapintatból nem nagyon hangsúlyoztuk a kedves olvasók előtt csapatunk oszlopos tagjának, Berzenkének egyik jellemző tulajdonságát. Az a helyzet, hogy nem nagyon gyors neki az agya. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy a pöttöm kis Berzenke buta lenne, csak hát, hogy is mondjam, sokkal lassabban okos, mint más emberek. Ha nagyon tapintatos akarnék lenni, akkor úgy fogalmaznék, hogy Berzenke lassúsága még akkor is szemet szúrna, ha a csapatunknak tagja lenne egy olyan lajhár is, aki egyébként menedzsertablettát szed.
Ennek illusztrálására kiválóan alkalmas egy néhány évvel ezelőtti történet, amikor is egy nagyon emlékezetes világbajnoki elődöntőt tekintettünk meg a Negyven Rablóban.
Mindenki tudja, hogy a világ legveszélyesebb mondatai így kezdődnek: „fogadjunk, hogy…” Ennél is veszélyesebb, ha az ominózus mondatot egy olyan cimboránk ejti ki, akinek az elmúlt három hét sikeres tippmixelései nyomán akkorára nőtt az arca, hogy csak oldalazva tud bemenni a kocsmába. A totális vészhelyzet előállásához ekkor már csupán egy minden képzeletet felülmúló brazil-német futballmeccsre van szükség.
Akik nem látták ezt a mérkőzést, azoknak elmeséljük, hogy a szóban forgó világbajnokság egyik elődöntőjében Németország 7:1-re kiütötte a házigazda brazilokat. Már az első félidőben 5:0-ra vezettek a germánok, a gólok időbeli eloszlása a következő volt: 11. perc, 23. perc, 25. perc, 26. perc, 29. perc. (Igen! Hat perc alatt négy gól esett!!!)
A második félidőben már „csak” kétszer találtak be a németek, mégpedig a 69. és a 79. percben. A braziloknak az utolsó pillanatokban sikerült megszerezniük a becsületgólt.
Nos, ezt a meccset akartuk megnézni a Negyven Rablóban, ezért este a Becses Brigantik teljes létszámban lehaladtak a szórakoztatóipari létesítménybe. Gronyár barátunk volt az, aki mindjárt az első sörnél kijelentette, hogy Brazília fog győzni, ez teljesen biztos, és a mai tippmix-szelvénye ugyanúgy nyerni fog, mint az elmúlt három hétben gyakorlatilag mindegyik. Nagy arccal megjegyezte még, hogy úgy érzi magát, mint aki fizetett szabadságon van, mert az elmúlt három hétben úgy keresett egy rakás pénzt, hogy egyetlen percet sem kellett érte dolgoznia. Olyan magabiztosan lovalta bele magát a hősködésbe, hogy végül ez a veszélyes mondat hagyta el az ajkát:
– Fogadjunk, hogy a németek még csak gólt sem fognak tudni rúgni a házigazdáknak!
Engem hozott ki leghamarabb a sodromból az arcoskodása, ezért hát felvettem a kesztyűt:
– Na idefigyelj, Gronyár! Én állom a fogadást, de csak egy feltétellel. Minden német gólnál hozol egy kanyart, mind a négyünknek sört és felest, ahogy az illik. Én pedig cserébe vállalom, hogy minden brazil gólnál hozok neked valamit a felső polcról, amit csak kérsz.
Gronyár egyelőre fanyalgott:
– Úriember ilyesmire nem fogad. Ráadásul én nemcsak úriember vagyok, hanem gyakorlatilag egy tippmix-fáraó is… Hát szégyenszemre egy kocsma közepén fogtok szomjan pusztulni!
Gróf, Koca és Berzenke szerencsére egy emberként állt mellém. Kifejtették azon véleményüket, hogy Gronyár egy nyúl, de minimum papírkutya. Így hát végül a magasságos tippmix-fáraó belecsapott a kezembe. Az utolsó pillanatban, ekkor ugyanis elkezdődött a meccs.
Gronyár magabiztos mosollyal figyelte a kivetítőt. Az ő ellenpontja Berzenke volt, aki elkezdett csöndben aggodalmaskodni:
– Hülyeség volt ez a fogadás. A brazilok játszanak otthon, ráadásul ez egy vb-elődöntő, tutira leverik a németeket. Tényleg szomjan fogunk pusztulni.
A focihoz teljesen hülye Koca is egyre jobban aggódott, elvégre lassacskán már hat(!) teljes perc eltelt a mérkőzésből, de még mindig nem esett gól, a söre viszont elfogyott. Öt perccel később azonban leírhatatlan vigyor ült ki az arcára, miután a németek betaláltak. Tölcsért csinált a kezéből, és egy hangosbemondó modorában ezt rivalogta:
– Figyelem, figyelem! A tippmix-fáraót várják a pultnál! A tippmix-fáraót várják a pultnál!
Gronyár ugyan szívta a fogát, de azért felemelkedett a székéről, és elindult rendelni. Mi persze nem szívtuk a fogunkat, hanem kisvártatva vidáman koccintottunk a felesekkel, és szeretettel fogadtuk örökbe a négy sört.
A 22. perc legjelentősebb történése az volt, hogy Berzenke kiment a mosdóba. Egy percre rá jött az újabb német gól. Gronyár most már kissé zaklatott idegállapotban, de engedelmesen visszahaladt a pulthoz. Alig végzett a rendeléssel, máris jött a következő német találat.
– Duplázd meg a rendelést, jóbarát! – kiáltottam oda vidoran, de bővebb tájékoztatásra nem volt szükség, mert Gronyár a pult fölötti tévé képernyőjén figyelemmel kísérhette végzete beteljesedését. Már csak azért is, mert egy perc elteltével újabb német gól esett. Ekkor már egyikünk sem bírt semmit kiabálni, annyira röhögtünk. Gronyárnak meg kölcsön kellett kérnie egy nagy tálcát a pultos lánytól, hogy ki bírja hozni a három kanyart.
Ekkor érkezett vissza a mosdóból Berzenke, és mielőtt leült volna, hirtelen egész testében megmerevedett, és leírhatatlanul mulya arccal kezdett érdeklődni:
– Mi a franc van? Meghekkeltétek a kivetítőt?
– Miért kérdezed?
– Hát csak azért, mert amikor kimentem, még csak 1:0 volt, most meg azt írja ki, hogy 4:0.
– Na és? Mit nem értesz ezen? Egyjegyű arab számok, bárki képes őket agyilag feldolgozni a te korodban.
– Ne már, bakker, hát összevissza három percet voltam távol. El ne meséljétek már nekem, hogy a németek három perc alatt három gólt lőttek!… Brazíliának!!!
– Nézzél már magad elé az asztalra, jóbarát! Szerinted kié ott az a három sör meg a három feles?
Korlátozott sebességű agyműködéséről nevezetes cimboránk még mindig nem bírta feldolgozni a kivetítő látványát, ezért Gróf humánusan a segítségére sietett, és odafordult Gronyárhoz:
– Talán ha a méltóságos tippmix-fáraó úr szíveskedne elmagyarázni a barátunknak, hogy valóban…
– Dugulj már el, Gróf! – förmedt rá Gronyár, aki valami miatt kicsit ideges volt. – Idd magad komornyikra a pénzemen, egészségedre, de most egyáltalán ne szólj hozzám!
Mire az emelkedett hangulatú párbeszéddel végeztünk, megszületett az újabb német gól. Koca együttérzően mustrálgatta Berzenke még mindig mulya arcát, aztán így szólt:
– Szegény Berzenke! Ha ez így megy tovább, végtelen ciklusba fog kerülni. Mire felfogná, hogy tényleg 4:0 az állás, kezdheti is elölről, mert most már 5:0.
Gronyár úgy vánszorgott a pulthoz, mint akit éppen egy fogorvosi rendelőbe szólított be az asszisztensnő, de nem esett meg a szívem rajta, kedélyesen utánaszóltam:
– Szerintem most már maradj is ott. Majd ha vége a félidőnek, visszaülsz közénk. A szünetben csak nem rúgnak tán gólt Müllerék.
A derék németek csakugyan nem lőttek gólt a szünetben, mi viszont már annyira slágergyanúsak voltunk, hogy el akartuk énekelni a „Nem szabad sírni, ha fáj” című opuszt, de csakhamar kiderült, hogy ezen az egy soron kívül egy megveszekedett szótagot nem ismerünk a jeles szerzeményből. Mindenesetre személyes sértésként éltük meg, hogy egészen a 69. percig kellett várni az újabb germán hálózörgetésre.
Szerencsére az újabb, a hetedik találat már tíz perc elteltével bekövetkezett. Az ekkor már meglehetősen pesszimista tippmix-fáraó idegesen kotorászott a tárcájában:
– Basszus, ha még egy gólt lőnek ezek a szájbatekert németek, akkor pénzért kell szeretkeznem a pultos lánnyal.
– Na mi van? Nem azt mondtad, hogy hülyére nyerted magad az elmúlt három héten? – faggattuk fölényesen Gronyárt, mire ő azzal védekezett, hogy sokat tankolt mostanában, meg minden, de valahogy egyikünk arcán sem tükröződött komolyabb szolidaritás.
Az utolsó percben aztán az Özil nevű német csatár megkegyelmezett a tippmix-fáraónak, és kihagyta az ordító gólhelyzetet, a brazilok viszont az ellentámadásból megszerezték a becsületgóljukat, így hát ígéretemnek megfelelően kértem valamit Gronyárnak a felső polcról. Nem volt szívbajos, igen drága viszkit rendelt búcsúzóul.
– Nem sajnálom tőled – legyintettem nagyvonalúan, aztán megpróbáltam nem mellényúlni a bárszék támlájának. – Teljesen jó ez a hét-egyes eredmény. Így legalább van, aki haza tud kísérni minket.
Szántam még egy slusszpoént is a történet végére, és amikor kijöttünk a Negyven Rablóból, még meg is volt a befejező mondat, de kicsivel később nekimentem egy váratlanul elém toppanó villanyoszlopnak, és azóta az istennek nem akar eszembe jutni.