A Sóspataki indiánok tulajdonképpen a Vasárnapi ebédeknek (divatos szóval élve) spin-off sorozata, ami annyi tesz, hogy az eredeti történettől független, de részben ugyanazokat a szereplőket vonultatja fel. A három közös szereplő pedig maga a családfő, és főleg a két kisebbik fia, Gergő és Öcsi. A fiúk vidéki vakációra érkeznek a Sóspatak nevű kis faluba, ahol már az első napokban útjára indul az indiánosdi, a játék viszont hamarosan komoly fordulatokat vesz, legfőképp akkor, amikor kiderül, hogy a községben egyre inkább elszaporodnak a tyúklopások.
Aki tehát valódi indiánregényt sejt a cím mögött, az csalódni fog, bár szerintem kevesen akadnak ilyenek a borítókép láttán. Az ezen blogbejegyzés borítóképe egyébként különbözik a sorozatétól, és ha összehasonlítja őket a kedves olvasó, akkor beláthatja, hogy miért esett a választásom arra, amelyiken nem végződik indokolatlanul botban a kisfiúk keze. (Mondanom sem kell, nem én rajzoltam egyiket sem, hanem a mesterséges intelligencia.)
A történetet nemcsak indiánregénynek, hanem regénynek vagy kisregénynek sem lehet nevezni, mert mindössze hat folytatásból áll. Aki kíváncsi rá, és belekezdene, az alábbi gombra kattintva máris olvashatja az első részt.
