Lábkulcsos Janika

Mielőtt a Janika nevű sofőrtársam megkapta volna a Lábkulcsos előnevet, csupán Kájanika volt ő, a monogramja alapján. Ez a történet azonban pont arról a titokról fogja fellebbenteni a fátylat, hogy miért lett belőle Lábkulcsos Janika.

Egyébiránt nagyon kedveltem Kájanikát, tipikusan az a sofőrfazon volt, aki egy teljesen elveszett lény a világban, csakis akkor érzi jól magát, ha a volán mögött ülhet. Olyan tolatásokat csinált, például a zsitomiri piacon, hogy szerintem a csodájára járt volna minden Guinness-rekorder. Ember ott nem tudott volna megfordulni, még szóló Ifával sem, ez meg lazán megcsinálta puttonnyal. Soha, senki mellett nem éreztem olyan biztonságban magam, mint mellette. Ha a sztyeppe túloldalán átfutott egy szarvas, ő már látta, és nyomta is a féket. Akkor meg pláne, ha nem is állat haladt át előttünk keresztben, hanem például egy tank-menetoszlop.

Kájanikával egyszer volt egy érdekes prostituáltas kalandunk. Mielőtt valaki rosszra gondolna, gyorsan elmesélem, hogy megérkeztünk egy olyan ellenőrzőpontra, ahol baromi hosszú sorban álltak a kamionok, és az ilyen helyen bizony előfordulnak fiatal ukrán hajadonok, akik keresik a betevőt.

Én éppen pihenős voltam, kiszálltam, és elvegyültem a kocsisor menetirány szerinti bal oldalán, ahol az árnyékot adó néhány fa tövében Európa összes elcsigázott kamionosa gyülekezett és hűsölt.

Kájanika még piszmogott kicsit a fülkében, összerakta a cuccost, certifikát, menetlevél meg más ilyenek, ennek végeztével pedig ki akart szállni a kocsiból. Ezt nem tudta az az ukrán hajadon, aki éppen a kocsisor bal oldalán haladt, hogy felkínálja a szolgálatait a megfáradt sofőröknek.

Kájanika végez, ajtót nyit, kéztámasz, lendület, és pont nekirongyolt ezerrel a hölgyeménynek, de úgy, hogy az ágyékával arcon bokszolta, majd átkulcsolta a lábait a hajadon nyaka mögött, hogy ne essen le pofával a flaszterre.

Nem voltak nyelvi nehézségek a fa alatt álló kollégák körében, egy holland globetrotteres fazon egyenesen hanyatt dőlt a bokrokra, annyira röhögött, a magyarul beszélő kollégák közül pedig Kájanika ezerrel kapta az ívet:

– Na mi van, semmi bemutatkozás, csak egyből bele a közepébe?
– Nem kérdezed meg előbb, hogy mennyiért cuculázik, mielőtt ilyen brutálisan felkínálod neki?
– A cipzárodat nem kéne előbb lehúzni?
– Minek kulcsolod át, feleségül is akarod venni?

És a nem idézhetőeket nem is idézném.

Ettől a naptól kezdve lett ő Lábkulcsos Janika, mert volt egy olyan mocskos, aljadék kollégája, aki a debreceni telephelyen mindenkinek elmesélte az esetet, de sajnos lehetetlen kitalálni, hogy ki volt az.