Szerintem az alábbi történet sokak számára ismerős lesz, akiknek volt már valaha olyan főnökük, akinél a hülyeség kellő mértékű zsarnoki hajlammal párosult. Jelen példánkban a szereplők: egy fő Szerző, egy fő Kiadó, egy darab Feladat és három darab Megoldás.
Szerző beviszi Kiadóhoz a Megoldás 1-et. Kiadó elolvassa, és előbb csak hümmög, majd fanyalogni kezd, végül pedig közli Szerzővel, hogy őt az egész Megoldás egy nagy kalap emésztési végtermékre emlékezteti, majd utasítja Szerzőt, hogy csinálja újra az egész Feladatot.
Szerző elbizonytalanodik. Legfőképpen azért, mert meggyőződése, hogy a Megoldás 1 kellőképpen csudás, ilyeténképpen el sem tudja képzelni, mi a búbánatot lehetne azon másképp csinálni. Végül is hosszas töprengés után sikerül neki összehozni a Megoldás 2-t, amit másnap meg is mutat Kiadónak.
Kiadó először csak hümmög és fanyalog, majd szitkozódni és szentségelni kezd, végül pedig közli Szerzővel, hogy ha tegnap a Megoldás 1-et emésztési végtermékhez hasonlította, akkor a Megoldás 2-re már szavai sincsenek.
Szerző titokban kénytelen egyetérteni vele, hisz ő maga is tudja, hogy a Megoldás 2 a Megoldás 1-nek valóban egy lebutított változata. De hát most mitévő legyen?… Irtóztató agymunka és átvirrasztott éjszakák sorozata árán kiizzadja magából a Megoldás 3-at, majd kissé remegő kézzel nyújtja át Kiadónak.
Kiadó először csak szitkozódik és szentségel, majd tombolni és szájhabzani kezd, végül pedig közli Szerzővel, hogy immár nemcsak a Megoldás 3 minősül emésztési végterméknek, hanem maga Szerző is ebbe a kategóriába nyert besorolást. Kilátásba helyezi, hogy ha másnapra nem sikerül abszolválni a Feladatot, annak beláthatatlan következményei lesznek.
Szerző most már valóban megijed. Vödörszámra issza a kávét, láncdohányos módjára bagózik, s megpróbál minden idegszálával a Feladatra koncentrálni, de a végsőkig kizsigerelt agya egyszer csak felmondja a szolgálatot, és egyszerűen nem hajlandó tovább a Feladattal foglalkozni.
Szerzőnek másnap reggel támad egy ötlete, és jobb híján beviszi Kiadónak a Megoldás 1-et. Kiadó először csak pislog és hümmög, majd nekividámodva bezzegelni kezd, míg végül van pofája kiejteni a következő mondatot:
– Na látja, Szerzőkém, ezzel kellett volna kezdeni!
Szerző akkor ott, egy ültő helyében megír fejben egy Kiadóról szóló rövid novellát, amelyben jelentős szerepet kap még nyolc nagyon kigyúrt, nagyon tetovált, nagyon kopasz börtönviselt fiatalember is, és a történeten bizonyos erotikus szál is végighúzódik, de Szerző tudja, hogy kár lenne papírra vetni, mert soha, senki nem merné megjelentetni.
