Március 22., 17 óra 48 perc
Helyszín: egy forgalmas pesti aluljáró
Zöld Taksony, 39 éves, hajdan kelenföldi illetőségű hajléktalan megállapította, hogy igen rossz napja van. Kora délután, amikor kimustrált babakocsiján az aznap összegyűjtött kartonpapírt szállítmányozta a MÉH-be, elkapta az eső, és a rakomány tekintélyes része átázott. Ráadásul, amikor visszaérkezett az állandó lakhelyét képező aluljáróba, bosszankodva kellett konstatálnia, hogy kedvenc pihenőhelyét Kéreg Etele, ez a törtető, rendkívül ambiciózus kolléga elfoglalta, és most ott kalapozik a telefonfülkék mellett.
A pénzbedobós telefonfülkék szomszédságában igen rentábilis volt a koldulás, tekintettel arra, hogy az oda igyekvő emberek tekintélyes mennyiségű aprópénzt készítettek elő távközlési célokra, s a le nem beszélt összegek többnyire a hajléktalanok büdzséjét gazdagították.
De hát nem volt mit tenni, hősünk néhány, irigységgel vegyes rosszalló pillantás eleresztése után nekiindult, hogy új alvóhely után nézzen. Nemsokára sikerült is elvackolnia magát, és átadta földi porhüvelyét az üdítő szundikálásnak. Azt álmodta, hogy leselejtezték a Szabadság-hidat, és az összes vasanyagot neki kellett a MÉH-be szállítani, természetesen jó pénzért. Épp a kötbér és a fizetendő előleg nagyságrendjéről egyezkedett, és csudára nyeregben érezte magát, mert a megbízó láthatóan nagyra értékelte, hogy ő sokkal jelentősebb befogadóképességű babakocsival rendelkezik, mint Kéreg Etele…, amikor is kellemetlen incidens vetett véget az álomszerűen ígéretes tárgyalásoknak. Egy terebélyes asszonyság megbotlott benne, és végigvágódott a kövezeten, ráadásul eme művelet során a babakocsiját is feldöntötte, amit kétségbeesett hisztériázással kommentált, azt hívén, hogy figyelmetlensége által maradandó károsodást okozott egy jobb sorsra érdemes hajléktalan csecsemőnek.
Néhány perc után, amikor elcsitult a felfordulás, és megnyugodni látszottak a kedélyek, Zöld Taksony cigarettát sodort magának olyan csikkekből, amiket dohányos embertársai további hasznosításra alkalmatlannak ítéltek. Csakhogy bosszankodva kellett ráeszmélnie, hogy kiürült a gyufásdoboza. Reménykedve vette motozás alá a zsebeit kóbor gyufaszál után kutatva, amikor is úgy eltátotta a száját, hogy még a saját gyártmányú cigi is kiesett belőle. Egy ember nagyságú, két lábon járó gyufaszál állt meg előtte…
Március 23., 8 óra 47 perc
Tró Gerzson, az STV díszletmunkása, Lakat Baltazár és Csavar Hugó technikusok, valamint Súr Olga néni, a takarítónő az igazgatói iroda előterében ácsorogtak, és főnökük érkezését várták. Négyük közül kétségtelenül a hölgy volt a leginkább rosszkedvű. Nyomott kedélyállapotára sok egyéb mellett az szolgáltatott okot, hogy Olgi néni tudomást szerzett a készülő versről, amely a Sugár TV alkalmazotti gárdájának maradékát óhajtotta bemutatni, és most éppen nagyon utálta Szipor Kázmért. A gegmen ugyanis az ő munkálkodását a következő két sorban foglalta össze: „…amott pedig Súr Olga néni, szorgalmasan súrol ganét, ni!”.
A takarítónő rendkívüli módon sérelmezte a dolgot. Kázmér művének rá vonatkozó részletét meglehetősen sekélyesnek, degradálónak és minimalistának értékelte, bár nem szó szerint így fogalmazódott meg a kritika a fejében. A technikusok egy emberként próbálták vigasztalni, rámutatva, hogy az ő munkásságukat megörökítő strófák sem fognak soha bevonulni a világirodalom gyöngyszemei közé, mindhiába. Olga néni elszántan ismételgette a közeljövőre vonatkozó cselekvési programját, melynek leglényegesebb pontját Szipor Kázmér legjobb öltönyének hypóval történő leöntése képezte.
A költészeti polémiának Sugár Zoltán megérkezése vetett véget. Beinvitálta az irodájába az alkalmazottait, aztán kinyitotta és az asztalra terítette a Nyaraló alaprajzát.
– No, emberek, ez itt a leendő valóságshow-nk helyszíne. Nézzük először is a külső körletet. Itt is nagy munka lesz, sőt! Az ingatlan határán, a drótkerítés belső oldalán egy két és fél méter magas deszkapalánkot kell felállítani. Aztán kell egy rövid palánkszakasz ide, a belterületre is, ez a garázs bejáratát fogja egy autónyi sávban a kert többi részétől elválasztani. A garázs a Kukk-Lux-Klán Kft. felségterülete lesz, ott rendezték be ugyanis az alkalmi stúdiójukat. Na most térjünk át az épület belsejére. Ez itt a nagyobbik szoba, ez lesz a női háló, a rajz alapján öt ággyal kell berendezni. A kisebbik szoba a férfiháló lesz, ebbe jön egy szóló és két emeletes ágy. A legtöbb gond ezzel a kamrával lesz, itt ni… Ezt teljesen hangszigetelni kell, ugyanis ez a helyiség úgynevezett süketszobaként fog majd funkcionálni. A két szemben lévő ajtaját is párnázottá kell varázsolni. Két szék kerül majd bele, és egy kis asztalka… Namármost! Hugó, maga érintésvédelmi szempontból nézi át az összes elektromos berendezést, Baltazár, maga pedig a nyílászárókat vizsgálja meg, konkrétabban az ajtókat. Senki ne zárhasson magára semmilyen ajtót, értve vagyok? Olgi néni, magának az lesz a feladata, hogy minden személyesnek látszó tárgyat, ruhát, miegyebet összegyűjt egy konténerbe, aztán kiglancolja belülről az egész nyaralót, rendben van? Ja, majd’ elfelejtettem… Fiúk, a mosdóhelyiségben a két zuhanyzófülkét elválasztó tejüveget ki kell emelni. Csak akadályozná a kamerákat az éles képek közvetítésében… Nos, dióhéjban ez lenne a feladatuk. Minden szükséges anyag, szerszám és eszköz a helyszínen várja magukat, de ha netán mégis szükségük lenne valamire, vagy adódna valami előre nem látott probléma, akkor hívjanak fel bátran… Per pillanat van-e kérdésük?
– Van – jelentkezett Tró Gerzson. – Azt tetszett mondani, főnök úr, hogy mindent a legnagyobb titokban kell tartani, ami a műsorral kapcsolatos, mert azonnal ki tetszik rúgni, akinek eljár a szája. Csakhogy ez a magas palánk nagyon feltűnő lesz ám! Nem fognak majd gyanút a szomszédok?
– Nyugodjon meg, Gerzson, a szomszédos nyaralókat, meg úgy általában ezt az utcát leghamarabb június végén kezdik benépesíteni a német turisták. És arra a kevés helyi lakosra se legyen gondja, ők legfeljebb azt fogják hinni, hogy valamiféle építkezés folyik a palánk mögött, és még hálásak is lesznek nekünk, amiért megóvjuk a környéket a portól meg a zajtól.
Az eligazításnak kopogtatás tett pontot a végére. Amikor kinyílt az ajtó, Alig Győző lépett be rajta, a nyomában pedig egy szurtos alak oldalgott be a helyiségbe.
– Íme, a Nyaraló egyik leendő lakója! – vidámkodott a mindenes, és előre tessékelte a zavarában a sapkáját szorongató hajléktalant.
– Zöld Taksony vagyok – motyogta a férfi, miközben félszegen Sugár úr felé nyújtotta a jobbját.
Az igazgató úgy értékelte, talán egy mérgeskígyó, vagy egy használatban lévő vasaló talpa lenne az, amit kevésbé szívesen érintene meg, mint Zöld Taksony kezét. A hajléktalan érzékelte az utálkozást, ezért gyorsan visszarántotta a pracliját, ám ezt épp abban a pillanatban tette, amikor Sugár úrnak sikerült rávennie magát a kézfogásra. Így tehát most az igazgató jobbja lendült előre árván és céltalanul, de aztán ezt a mozdulatot átvezette egy olyasfajta integetésbe, amellyel az alkalmazottait próbálta kiterelni az irodájából:
– Gyerünk, emberek, munkára! Lenn vár a teherautó!
A takarítónő, a díszletmunkás és a technikusok kötelességtudóan megindultak az ajtó felé. Az előtérből még behallatszott Olga Néni méltatlankodása:
– Ez az alak is beköltözik? Akkor meg mi értelme van előre kitakarítani? Legfeljebb a műsor után kell majd csinálni egy alapos fertőtlenítést!
Zöld Taksony megpróbált úgy tenni, mint aki nem hallotta a megjegyzést, és inkább az igazgató mondandójára fordította a figyelmét. De hiába tett így, a hosszú percekig tartó monológból mindössze egyetlen mondat ragadt meg az elméjében, amelynek során világossá vált előtte, hogy a vörös hajú fickó nem ugratta: ezek itt valami kideríthetetlen oknál fogva csakugyan hetekig etetni akarják őt, ráadásul ingyen, sőt, még egy saját ágyat is biztosítanak a számára. Ilyesmiben oly régóta nem volt része, hogy az összes többi információ hidegen hagyta. Kamerák, szavazások meg nyeremény… mit érdekli az őt? Mutassák meg, hol kell aláírni a papírokat, mondják meg, mikor és hol kell jelentkeznie, és kész.
– Már ne haragudjon, de miért ilyen sietős magának? – kérdezte Sugár úr, miután ő is érzékelte a fent leírt folyamatokat.
– Félek, hogy ellopják a kocsimat – felelte Zöld Taksony, és a szerződés aláírása után sietősen távozott az irodából.
Az igazgató döbbenten bámult utána. Mit jelentsen ez? Miféle kocsiról hablatyol ez a hajléktalan? Talán viccnek szánta a megjegyzését? Vagy arról van szó, hogy ez a fickó az Endre TV beépített embere, és most elszólta magát, azért viharzott el ilyen sebesen?
Amikor az ablakhoz lépett, elcsitult a lelkében a kínzó gyanú. Zöld Taksony egy kimustrált babakocsi mellett álldogált, és olyan gyöngéden igazgatta rajta a kartonpapírokat, akár egy gondos édesapa.