Március 19., 14 óra 3 perc
Helyszín: az STV igazgatói irodája
Sugár Zoltán kedvenc forgószékében üldögélt, és a vele szemben elhelyezkedő Kép Ernőt éppen arról tájékoztatta, hogy ő fogja vezetni a valóságshow adásait. A műsorvezető egyelőre korántsem állt hozzá olyan konstruktívan a dologhoz, mint ahogy azt a főnöke elvárta volna:
– Nem hinném, hogy a személyem alkalmas lenne ilyesmire – jegyezte meg rezignáltan.
– Ugyan, miért ne lenne? – csattant fel idegesen az igazgató. – Mondjon egyetlen olyan testrészt, amely szükséges egy ilyen show levezetéséhez, és maga nem rendelkezik vele!
Pillanatnyi csönd támadt, amely alatt Kép Ernő olyasféle tűnődő arckifejezést öltött, mint aki épp leltárt készít a belső szerveiről.
– Na látja! – kiáltott fel diadalmasan néhány másodpercnyi szünet után Sugár úr. – Szája van, tehát képes izgatottan rikoltozni a szavazások alkalmával; szeme is van, tehát tudja meresztgetni, ha meglepő dolog történik a nyaralóban, és mivel feltehetően rendelkezik legalább egy darab szemhéjjal, tud hamiskásan kacsintani, ha valami pikáns jelenetet kell felkonferálnia. De továbbmegyek: feneke is van, amelynek igénybevételével könnyedén el tudom távolítani a Sugár TV épületéből, amennyiben olyan ostobának bizonyul, hogy visszautasítja ezt a megbízatást, ami mellesleg nem kevés pénzt hozhatna a konyhájára.
– Mennyi az a nem kevés? – érdeklődött a műsorvezető, miközben bebizonyította, hogy két darab szemhéjjal is rendelkezik, ugyanis sűrű pislogásba fogott.
Az igazgató megnevezett egy csinos kis összeget. Kép Ernő ennek hallatán igazolta, miszerint valóban képes rá, hogy meresztgesse a szemét. A rikoltozással kapcsolatos kvalitásainak bizonyítása azonban még hátra volt.
– Nos, tegyünk egy próbát – javasolta Sugár úr. – Képzelje el, hogy éppen kiszavazás van, maga tehát jelenleg a stúdióban tartózkodik, a monitort nézi, és várja, hogy megjelenjenek rajta a két játékosra leadott voksok adatai. Az egyik szereplő legyen mondjuk Jancsi, a másik pedig Juliska. Játssza el nekem ezt a jelenetet!
Kép Ernő tanújelét adta, hogy alkalmasint a szemmeresztgetést és a pislogást akár egyidejűleg is képes megvalósítani.
– Úgy érti, igazgató úr, hogy itt és most?
– Ernő, ön tökéletes éleslátással azonosította be a helyszínt és az időpontot. Itt és most – bólintott gunyorosan Sugár úr. – Most mit szabadkozik? Örüljön, hogy egyelőre csak én látom, és nem egy egész kerület fog röhögni magán!
A műsorvezető nagyot sóhajtott, aztán a főnöke által említett összegben szereplő nullákra gondolva nekikezdett:
– Nos hát lássuk… Igen. Mindjárt jönnek az adatok, kedves nézőim. Itt is van János szavazatainak száma. Háromszáztizenhatezer-négyszázötvenkettő. Kiváló. Nézzük Júlia szavazatainak alakulását. Száznegyvenhétezer-kilencszáznyolcvannégy. Hát, sajnos, kedves Júlia, ez azt jelenti, hogy el kell búcsúznunk egymástól – motyogta olyasfajta izgalommal, mintha nyugdíjas éticsigák maratoni futóversenyének középső szakaszáról tudósítana.
Sugár úr legborúlátóbb várakozásait is alulmúlta a produkció. Erős késztetést érzett, hogy kitörjön, akár egy gejzír, egyelőre azonban sikerült elzárnia a képzeletbeli forróvizes csapot.
– Tulajdonképpen minden szükséges elem megnyilvánult a monológjában, a szolid visszafogottság éppúgy, mint a lelkes szárnyalás – elemezte higgadtan. – Mindössze annyi a probléma, hogy egy aprócska cserét kell végrehajtani. Nevezetesen: a számadatokat illetően visszafogottabbnak kellene lennie, tekintettel arra, hogy a kerület alig százezer lakosa egész biztosan nem fog félmillió szavazatot leadni a jelöltekre… Bár, nem bánom, legyen magának igaza – hagyta rá sóvárogva. – A megnyilvánulása többi elemében azonban próbáljon meg klasszisokkal lelkesebb hozzáállást tanúsítani. No, halljuk még egyszer!
A műsorvezető a korábbival tökéletesen megegyező modorban újra előadta a monológot, mindössze annyi volt a különbség, hogy a szavazatok számát elosztotta százzal.
– Ernőkém, biztos benne, hogy eljutnak az elméjéig a szavaim? – tudakolta Sugár úr, kétségbeesetten szorongatva a bensejében forrongó képzeletbeli csapot. – Hadd emlékeztessem rá, hogy itt két versenyző élet-halál küzdelméről van szó. A szerencsétlenebbik kisvártatva elveszíti azt az esélyét, hogy egy húszmilliós ingatlan boldog tulajdonosává válhassék. Magának úgy kell interpretálnia ezt az aktust, hogy még egy alacsony vérnyomástól szenvedő lajhár is infarktust kapjon a show láttán!
A műsorvezető nekidurálta magát, és újból levezette a képzeletbeli szavazást. Ezúttal valóban megpróbált némi izgalmat vinni a dologba. Azt lehetett érezni, hogy a csigamaraton mezőnye a célegyenesbe fordult, és most már bármelyik napon várható, hogy fény derül a dobogósok kilétére.
– Ezt egyszerűen képtelen vagyok elhinni! – siránkozott oldalt fordulva Sugár úr, mintha csak egy láthatatlan harmadik személyhez intézné panaszait. Már hiába markolászta a képzeletbeli forróvizes csapot. Valahol csőtörés történhetett a rendszerben, a gejzír ugyanis akadálytalanul tört a felszínre. – Az isten szerelmére, Ernő! Próbáljon már meg úgy tenni, mintha nem egy döglött hal lenne! Ha ebben az állapotban látják meg magát a nézők a képernyőn, azon nyomban eladják a tévékészüléküket, mert összetévesztik egy elhanyagolt akváriummal!
Kirohanása végeztével nagyot fújtatott, majd nyugalmat erőltetve magára, új oldalról próbálta instruálni az alkalmazottját:
– Amikor az Endre tévében dolgozott, és azt a nagy sikerű vetélkedőt vezette, bizonyára akadt néha egy-két szerfölött izgalmas helyzet. Olyankor talán csak-csak levetkőzte ezt a kimért stílust, nem igaz?
– Úgy érti, igazgató úr, hogy amikor Szakava-Tóth Tudor akadémikus a félmillió forintos kérdést ostromolta, rivalogtam-e valami biztatót a fülébe? – kérdezte sértődötten Ernő.
– Hát ha magát annak a Tudornak a félmilliója sem volt képes kizökkenteni, akkor igazán nem tudom, mivel motiválhatnám! Mi az, ami izgalomba szokta hozni? Már úgy értem, a halbiológián kívül. Szokott kártyázni, rulettezni, vagy teszem azt lóversenyre járni?
A műsorvezető sűrű fejcsóválása közepette az igazgató elővette a bárszekrényből a konyakosüveget, mert elhatározta, hogy dopping alkalmazásához fog folyamodni a siker érdekében. Töltött egy nagy pohárral az alkalmazottjának, miközben annak életrajzára terelte a szót, abban reménykedve, hátha felmerül egy olyan epizód, amelyre Kép Ernő úgy emlékszik vissza: annak során többször is előfordult, hogy pulzusa meghaladta a nyolcvanat.
A terápia nem haladt valami gyorsan. Sugár úr már harmadszorra töltötte újra a poharakat, de a kimért entellektüell még mindig nem nyílt meg előtte.