TÖRTÉNELEM
A Martinovics-féle összeesküvés
Mingyárt az elején tisztázni érdemes, hogy az összeesküvés ezesetbe nem a házasságkötést jelenti közel sem! Hanem az egy történelmi irányultság okán előre megfontolt szándékkal fenn álló uralkodó osztály sérelmére bűnszövetségben elkövetett felemelően ünnepélyes forradalmi láng társadalmi vetülete.
A vetületben részt vevők többen vannak, de majdnem mindeggyikük nem tud egymásról. Ez a titkosítási foganatosságok miatt szügséges, mert az uralkodóknak mindig megvolt a titkosrendőrsége, amelyik az összeesküvők után kajtatott 24 órás szolgálatban, tehát gyakorta volt mérvadó, hogy melyik fél tud jobban titkot tartani.
Az összesküvők már a legelső gyűlésükön megbeszélték, hogy sosenem találkoznak többet, mert elakarták kerűlni, hogy a szervezet eggyik sejtyének lebukása magával rándsa az egész szövettséget. Így hát csakis összekötők útyján érinkeztek titkosírással.
Erre azért is szügség volt, mert mindeggyiküket követték a titkosrendőrök. Ha ezek az ügynökök lecsaptak az öszzekötőre, és megmotozták az alapos gyanu miatt, akkor nyilván előkerűlt a zsebéből a levél. De ám viszont abban azomban mi állt? Legfejjeb ez: Tugübkkéug agetdkiu élsekuláré buzumőlékuty frekumulérásűti bergeörde firgimuzut opocsikulébán sztolygifripu.
A titkosrendőrök hökkenete teljes volt, mer nem értettek az egészből semmit, de nem olyan fából faragták őket, aki könyjen feladja, ezér rákérdeztek: Mi ez?
Na, ekkor az összekötő az előre megállapitott stratégia alapján előadta az egyes verziót: „Hát kérem szépen ez a eheti Füles relytvénypályázatának a megfejtése, megyek is leadni a szerkesztőségbe, mer szuper szórakoztató elegtronikai cikkeket lehet nyerni.”
Vagy pedig a kettes verziót: „Ez tudnillik kérem tisztelettel a madárnyelv eszperantó tályszólásának rendhagyó igealak ragozási formulái, úgyhogy ha megbocsájtanak az urak, mennék is tovább a Tudományos Akadémia Ornitológijai Tan Székére, mert a tudósok már nagyon várják a ragokat.”
Mindez persze attól függött, hogy éppen a Füles szerkeztősége vagy a Tudományos Akadémia felé menet kabták el a derrickvenst, hogy hihető legyen a történet. Amikor viszont a levél célbaért, akkor csak rákelet hejjezni a kódolós rácsot, améknek a kivágott kockáiba megjelent az üzenet valódi tartama, miszerint „Támadás holnap” vagy „Gyere tüntetni” netán „Akció van Budán, siess!” szerepelt.
Ezt a címzetten kivűl senki se olvashatta el, pláne nem az összeesküvő esküdt felesége, mer ő vagy megijedt volna, vagy férreérti az egészet, és a budai akció hírére befogatja a kocsist, és gyorsan elment volna vásárolni a Mamutba, és elkölti az összesküvésre férretett pénszt.
A kódolós rácsra is nagyon kellet vigyázni, nehogy fordítva hejjezze rá a papirra a címzett, mert más kockák letakarása más jellegű üzenet dekódolt megfejtésének tartalmának értelmezéséhez vezetett volna az összeálló inaktív betűk hejtelen összeolvasása során, és ennek hatására esetleg az összesküvő elrohan az Andrási útra tüntetni abban a hiszemben, hogy már tele van a liget kiegyenesitett kaszályú forradalmárokkal, és csak a helyszinen jött volna rá, hogy ez csak egy sima melegfelvonulás, és ő itt csak szégyenkezhet a transzparensével, amire othol ráfestette, hogy „Én is veletek vagyok!”, közben azomban a neje már rég a Mamutba veri elfele a szövettség pénzét.
Az összesküvők egyépként nagy ellőszeretettel szokták annak kivédésére irányítani az ellenintézkedési szándékozásukat, hogy bárki is kövesse őket az utcán. Ezért megtévesztő manóvereket szoktak alkalmazni, úgymint: a többes kijáratú hejjiségek és átjárók áthaladása céljából való megközelítésének igénybevétele, hirtelen nyaki hátrafordulás által végzett mögénézés felderítése, kirakatok vagy más egyéb tükröződő felületi utcaelemek előtti megállás a mögöttes forgalom ellenőrzése miatti vizsgálat feltűnésmentes áttekintési lehetőségének kiaknázásából adódó biztonsági protokoll beiktatása, továbá a tömegközlekedési eszközök váratlan felugrási kísérlet céljából peronon való gyors elhelyezkedésének az ajtók sűrítettlevegős becsukása előtti ezredmásodpercben foganatosított aktiválása, és más lerázási egyebek.
De ám viszont a titkosrendőrök se estek azomban a fejükre! Pontosan tudták, hogy az összesküvők el akarják kerülni a követést, ezért ők pedig mindent elkövettek, hogy elkerüljék a láccatát a követésnek.
Mi kelet ehez? Ellőszőr is egy olyan ruha, ami nem feltünő. Merha kalapba, balonkabátba vagy bőrkabátba öltőzködtek volna, az feltünő, mer mindenki tudná rolluk, hogy ügynökök. Tehát sima utcai ruhát húztak, de aztán rájöttek, hogy az összesküvők sem hülyék, és rá fognak jönni, hogy ők épp azért nem vesznek bőrkabátot és kalapot, hogy ne legyenek gyanusak, és onnantól az utcai ruha lesz gyanus, akkor pedig már mindenképen érdemesebb teveszőrpulcsit, kukásmellényt, skótszoknyát és strandpapucsot húzni, hogy megtévesztsék a követendő célszeméjt, aki a végén már asse fogja tudni, hogy a hirdetőoszlop melyik ódala mögé búllyon el, ha meglátyja az utcán, hogy az ujjságárus fiú strandpapucsba van február végén, az utcaseprő skót szoknyát hord, a zölcséges viszont kukásmellénybe van, az utcai ruhás enberek pedig két hejjen kiégetett újság mögül figyelnek, kivéve a bőr- és balonkabátos enbereket, akik a saját gallérjukkal folytatnak belsőséges párbeszédet, szembe meg ott jön Dárthwéder meg Í.Ti, akik most vagy farsangra igyekesznek, vagy titkosügynökök, de mire ez kiderűlne, addigra a célszemély beleőrűl a bizonytalanságba, és idegösszeomolás közbe pont kényelmesen le lehet fülelni, tartóztatni, káderezni, kapcsolni, netán ütni.
A titkosügynökök tevékenységének másik nagy vesszőparipája a lehalgatás. Ezt a mai világba bárki könjedén beláthatyja, de a régebbi évszázadokba azér ez nem volt egy-egy szerű eset, és a titkosügynökök már alig várták, hogy valaki végre feltalálja a telefont, hogy megkönnyebbüljön végre a lehalgatások metódusa. Ugyanis régen még nem voltak például poloskák, vagy ha voltak is, azok csupán értetlen és buta rovarok voltak, akik sehogyse tutták felfogni, miér akarják tőlük az ügynökök, hogy számoljanak be nekik az ominózus szobában lefojó beszélgetésekről, így hát eleve kudarcra volt itélve a beszervezésük.
A titkosügynökönek tehát mit volt mit tenni, oda kellet menni a címhejre, hogy a saját dophártyájukkal tudják foganatositani a lehalgatást. Házakba ez nem is volt még nagy gond, mer ott mindig akad egy szomszédos szoba, spályz, gardrob netán véce, ahol ellehet hejjeszkedni, de ha már az összesküvők olyan fúrfangosak voltak, hogy kimentek a Hortobágyra összesküdni, akkor az ügynökök is bajba voltak, mer vagy gémeskútnak kellett magukat álcázni, vagy lónak, vagy csikósnak.
Bokor szóba se jöhetett, mer a Hortobágyon mise lett volna feltűnőbb, mint egy szál bokor, és azt egyből kiszúrták volna az összesküvők, és még jó, ha csak lepisilik, és nem esnek neki bozótvágó késsel az alapos gyanu miatt.
De az összesküvők egyébként is értették a csízijót, mer a Hortobágyon való beszélgetés közbe egyszer csak fogták magukat, és hirtelen beszalattak valami közeli városba, és ha hátranézve azt látták, hogy követi őket egy gémeskút, az elég feltünő volt, de még a csikós is, mer akkoriba még a csikósok se jártak be a városba, hogy ostorpattogatással keressenek maguknak zseppénzt az endékás túristáktól, nem is beszélve a lóról, amék két ügynököt takart volna a lószőrpokróc alatt, amék közzül a hátsónak előrekellett hajolni az első ügynök farához, és ez nemhogy kellemetlen, de még a mozgásuk is igen nagyon nem hasonlított a lóéhoz, tehát mindenképpen lebuktak volna.