TÖRTÉNELEM
A hidegháború
A hidegháborúba torkoló csetepaték kitörésének elharapózására igen sokszor volt példa az elmúlt történelem során, a legprecedensebb példa erre Napóleonnak az a téli túrája, amit az eggyik télen végzett. Úgy látzik, megirigyelte valamék focicsapattól (teszem aszt a Parizs Szen Zsermentől vagy az Olimpik Mairseallieleaseau-tól) a téli túrázást, mer egyszer ő (mármint Bóneparte) is felkerekedt, és elment Mozkvába.
Na de nem egyedűl ment, mer az legfejjebb egy túrista út lett volna, vagy pedig egy tárgyallás az orosz cárral, ami legfejjebb bekerül az esti híradóba, és kész. Hanem magával vitte az egész hatseregének valamennyi számottevő állományát képező csapattestébe besorozott mindeggyik katonáját.
Na, ezt így már az oroszok se nézték barátságos sporturisztikai eseménynek. Jött is Kalasnyikov marsall, hogy elejét vegye a francijáknak, de már nem volt rá szügség, mert egy kolegája, a Tél tábornok mególdotta a kérdést. És ez azér tőrténhetett így, mert Boneperta elkövetett eggy óriási hibát: nem vette figyelembe az időjárás jelentést, amiböl pedig tuthatta volna, hogy iszonytatóan kemény tél lesz.
De ha tutta is, lehet hogy úgy számitotta el magát, hogy mégse kell komolyabb téli felszerelés az enbereinek, mer majd harcolnak, és a testmozgástól jól bemelegszenek és felfűtik a saját testüket. Igen ám, de mi van a harci szünetekbe? Egy háborús túra nem abból áll, hogy a katona egyfojtába csak kardozik, lövőldöz meg lovaglik! Így aztán szegény legénység két csata közt ott állt leizzadva egy szál széldzsekibe, nem csoda, ha elvitte őket a náthás fagyhalál.
A másik nagy hiba az ilyen hidegháborúkba, ha szinileg nem választyák jól ki a vezérkari felelősök a ruházatot. Mer ezek anjira ragazkodnak állandóan ahoz a terepszinű hacukához, amék zőld-barna fóltos, hogy az mijen katonásan menő. Jó, megérti az enber, hogy az pragtikus, mer ha letérgyepel a katona benne, és beletörik a fű, kit érdekel? Úgyse látcik meg rajta feltünően.
De ám viszont azomban képzejjük már el, hogy egy téli hadjáratba ott vonul meg hasal meg harcászkodik egy nagy csomó enber a hófehér tájkép közepén barnászőld szerkóba, naná, hogy egyből kiszúrja az ellenfél! És csoda, ha odapőrköl az ágyúval? Az ilyesmit egy háborúba nem lehet zokon venni. A hómezőn nyilvánvaló, hogy a legmegfelelőbb magától értetődő egyenruha a makulátlan fehér.
Éppezér a hidegháborúk téli hadjáratainak legelsősorbani sikerzáloga a folyamatos tisztacsere és a hipó.