A hegyi vezető természetesen azonnali gyűlést hívott össze a nagysátorba, ahol először is gyors létszámellenőrzést tartott.
– A franc aki megeszi, má megin ez a spanyol fószer hiányzik! Lowkupec úr, legyen mán olyan kedves utánanézni, mer a végin még megfagyik nekem kinn a éccakába!
Sejtettem, hol keressem Capatost, és bizony nem is csalódtam a megérzésemben. Ott bóbiskolt a nagy kőtömb tövében, egy üres whiskysüveg társaságában. Legalább öt percembe telt, mire sikerült talpra állítanom, de tapasztalataim szerint a neheze még hátra volt. Rá kellett volna bírnom, hogy kövessen az újabb gyilkossággal kapcsolatos megbeszélésre.
– Jöjjön már, maga részeg disznó! Az isten szerelmére, ne húzassa már magát!
– Hát ki részeg itt? – kérdezte a spanyol felháborodva, és hirtelen körbefordult, hogy gyanúsítottak után kutasson a himalájai éjszakában. Ez a mozdulat kifejezetten előnytelen hatással volt az egyensúlyi állapotára. Mire megtette a háromszázhatvan fokot a saját tengelye körül, kénytelen volt egy jó métereset előrelépni, megakadályozandó, hogy fejjel előrebukjon a hóba. Mivel közben a hátul hagyott lába kissé még hátrébb csúszott, hatalmas terpeszt vett fel, és ebből a pózból csak az én segítségemmel tudott kivergődni.
– Jöjjön már, ne spárgázzon itt nekem! Mindenki ott van a nagysátorban, már csak ránk várnak.
– Mi az, talán valami buli van? Miért nem ezzel kezdted, amigo? – derült fel a hidrológus, és végre tett két-három bizonytalan lépést előre. – Remélem, a csajok is ott vannak! Mondd csak, zenekar is lesz?
– Ne ízléstelenkedjen már! Sokkal komolyabb dologról van szó. Megsepissen kolléga délután meghalt.
Szenyor Leplez gondoskodott róla, hogy dézsávü-érzésem támadjon. Olyan harsányan nyerített fel, hogy akár egy egész ménest szinkronizálhatott volna:
– Bruhaha! Hogy te milyen csuda pofa vagy, Lesbie! De el kell keserítselek, öregfiú, ezúttal sem tudsz átverni! Nincs egy fél órája, hogy itt, ezen a szent helyen beszélgettem vele! Hihehöhöhö!
– Legfeljebb beszélt hozzá! De Megsepissen nem szólt egy szót sem, nem vette észre? Akkor már halott volt!
– Jaaa, te ebből vontad le a tudományos következtetésedet: nem szólalt meg, tehát meghalt – nézett rám sajnálkozva a spanyol. – Akkor most fogadj el egy jótanácsot, édes egy komám: lehet, hogy fenemód ügyes kém vagy, de halottkémnek ne menjél, mert az első nap úgy ki fognak rúgni, hogy a lábad nem éri a földet! Hehehehe! Hát ez a Megsepissen egy büdös szót nem szólt még itt senkihez! Nincs ember ebben a rohadt expedícióban, aki beszélni hallotta volna! És te erre alapoztad ezt a kis tréfádat…? Hát akkor, ha így vesszük, Megsepissen kolléga már azóta halott volt, hogy Kajmánoduban leszállt a repülőről, hihehöhöhö! Azóta csak kísértett köztünk! Utána kéne nézni, vajon nem Zombi-e a keresztneve, hahaha! Komolyan mondom, szívesen elmennék egyszer az egyetemre, ahol művészettörténeti előadást tart, biztos nem állna görcs a kezembe, miközben jegyzetelnék! Bármibe lefogadnám, hogy a pantomim a fő szakterülete. Hihehöhöhö! Meg a némafilm! Bruhahahaha!
– Értse már meg, a fene essen magába, Megsepissent megölték! Valaki szétverte a fejét ott fenn, egy sziklán! Saját szememmel láttam, hogy kifolyt a fél agya!
Hiába erőlködtem, Capatos nem volt hajlandó egyetlen szavamat sem komolyan venni:
– Szóval kifolyt a fél agya, hehehehe! Remélem, a beszédközpontja nem sérült meg, hihihihi! Nagy kár lenne!… No álljunk csak meg! – vezényelt saját magának, és már-már kezdtem azt hinni, hogy megpróbál némi komolyságot erőltetni magára, de a következő szavai hamar kiábrándítottak: – Akkor ez azt jelenti, hogy dán barátunk most már féleszű? Na, akkor eléneklek a tiszteletére egy kedves kis nótát – konferálta fel a műsorszámot, majd hozzá is fogott a gajdoláshoz: – Nem tudom, a fél eszemet holvesztettem én el, gyógyítgatom a szívemet a cigányzenével…
Nagy nehezen sikerült a harsányan daloló hidrológust a nagysátor elé vezetgetnem, ahol is hirtelen félbeszakította a nótázást, hallgatózott néhány másodpercig, aztán felém fordult, és megpróbálta a tekintetét az arcomra fókuszálni. Amikor ez némi erőlködés árán összejött neki, csalódottan megjegyezte:
– Mégis sikerült átverned, Lesbie komám. Nincs itt semmiféle zenekar. Nincs itt semmiféle buli. No, a legokosabb az lesz, ha én most elmegyek lefeküdni – jelentette be, és olyan lendülettel lódult neki, hogy utána sem tudtam nyúlni. Előreszegezte a fejét, amely ekkor már nyilván eléggé nehéz lehetett, úgyhogy a lábaira módfelett komoly feladatot rótt utolérni azt, ennek következtében Capatos egyre gyorsuló tempóban iramodott a hálósátrak felé, és a legelsőnél annak rendje és módja szerint hasra is vágódott. De ez egy csöppet sem szegte a kedvét, sőt, úgy tűnt, egyenesen így tervezte a landolást, mert négykézlábra állva szépen bemászott a sátorba, és behúzta maga mögött a cipzárt.
Végtére is, ott is jó helyen van, úgysem vettük volna sok hasznát a megbeszélésen – gondoltam magamban, aztán beléptem a nagysátorba, ahol síri csendben üldögéltek az expedíció tagjai, legfeljebb a női szakasz felől hallatszott némi pityergés.