Jómagam is elindultam a sátramhoz, hogy összecsomagoljam a holmimat, de ezen tervem kivitelezése egyelőre késedelmet szenvedett, mert odabenn ugyanezen ügyködött Feye van der Uth is, ilyeténképpen nekem esélyem sem volt, hogy a szűk kis sátorban bármit is tevékenykedhessek az ornitológus teljes belső teret behálózó végtagjainak dzsungelében. Így hát pipára gyújtottam odakinn, figyeltem a hajnal első napsugaraiban fürdő hegyeket, és megpróbáltam magamban logikus rendszerbe foglalni az elmúlt órák eseményeit.
Nem mondhatnám, hogy egyelőre túl sok mozzanat lett volna világos előttem, úgyhogy szinte megkönnyebbülést éreztem, amikor végre kusza gondolataim, frusztráló tehetetlenségem elől a cókmókom rámolásába menekülhettem.
Aztán kicsit el is bóbiskolhattam a priccsemen ülve, mert arra riadtam fel, hogy odakinn már teljesen világos van, továbbá, hogy Feye van der Uth izgatottan újságolja, miszerint újból változott a program, mégiscsak Khlumpa felé vesszük az irányt. Villámgyorsan kiröppent az álom a szememből:
– Mit mond? Ugye, most csak ugrat?
– Higgye el, Lesbie, ez a hír nem kacsa. Húzunk, mint a vadlibák, mégpedig Khlumpába.
Nyomban elindultam a központi sátor felé, hogy részletesebb információkat szerezzek a fejleményekről. A sátor teljesen tele volt, akárcsak előző este. Alig tudtam bepréselni magam a nyíláson. Lekuporodtam egy bálára, és onnan hallgattam az aggodalomtól el-elfúló hangon szónokló Ihajla Csuhajlovát. A tenyerestalpas néprajzkutató épp azt fejtegette, hogy megjelent a Kart-hágó fölött Sindzse zabszeme, azaz egy hatalmas, zabszem alakú hófelhő, ami nem kevesebbet jelent a néphit szerint, mint azt, hogy aki most próbál meg átkelni a hágón, annak bizony egy zabszem sem fog beférni az egyébként teljesen más célra hivatott testnyílásán, olyan elképesztő vihart kap a nyakába Sindzsétől, az időjárásért felelős helyi illetőségű istentől.
Ha voltak is néhányan, akik kétkedve fogadták Ihajla szavait, számukra Zima Frigorjeva szolgált tudományosabb igényű magyarázattal, megerősítve a honfitársnője által elmondottakat. A meteorológusnő drámai hangon ecsetelte, miféle hóviharnak néznénk elébe, ha a visszafordulást választanánk. Világossá tette, hogy ha életben akarunk maradni, csupán egyetlen választásunk maradt: az eredeti tervnek megfelelően, mihamarabb nekiindulni Khlumpa kolostora felé a Yolmeg-hágón, mivel az idáig magunk mögött hagyott út heteken keresztül járhatatlan lesz.