Sárga rózsák

A fiú boldog volt. Harmadik hónapja járt egy lánnyal, és úgy érezte, végre olyasvalakit talált, akivel akár az egész életét le tudná élni. No persze, az agya jól tudta, hogy elhamarkodott dolog ilyesmit kijelenteni néhány hónap együttjárás után, de hát mit tehetett volna? Minden sejtjében érezte, hogy ez az a lány, akit neki teremtett a sors.
Néha kétségek gyötörték, hogy vajon a lány ugyanígy érez-e. De erre hamarosan megkapta a választ, mert a lány meghívta ebédre magukhoz.

– Mégse a szentestén ismerkedj meg a családommal – mondta a lány, és közben olyan ellenállhatatlanul mosolygott, hogy a fiú hirtelen nem tudta, a mosolytól akar elolvadni, avagy az azt megelőző közleménytől.

Tehát nagyon szeret – gondolta a fiú. – Be akar mutatni a családjának. Azt akarja, hogy a szentestét is náluk töltsem – vonta le a következtetést a fiú, és beleborzongott a csodás érzésbe.

Hamarosan megtörtént a bemutatkozó látogatás, ahol szinte mindenki jelen volt, kivéve a lány nagymamáját. Ám ha úgy vesszük, a Nagyika is jelen volt, mert a többi családtag sűrűn emlegette:
– Tőle örökölhetted ezt a legyűrhetetlen vonzalmadat a sárga rózsák iránt – jelentette ki a nagynéni a lányra nézve, aztán pedig még sok kedves családi anekdota került elő, mind-mind a sárga rózsákkal volt kapcsolatos.

Karácsony előtt egy héttel a fiú szabadnapot kért. A cég érdekeire hivatkozva ezt nem kapta meg a főnökétől, de miután közölte, hogy egy bizonyos napi akciót szeretne kihasználni, a jóságos főnök egy óra kimaradást engedélyezett neki. Elindult hát, hogy ajándékot vegyen a szerelmének.

A fiú nem volt éppen vidám hangulatban. Sok volt a probléma a munkahelyén, a saját családtagjai is kellőképpen felidegesítették ezen a reggelen, rossz hírt kapott egy barátjáról is, egyszóval minden adott volt, hogy rosszul érezze magát. De ő egyelőre nem volt hajlandó erre, elvégre a szerelmének megy ajándékot vásárolni, amelyet majd szentestén ad át neki a családja jelenlétében.

Na tessék, csak ez hiányzott! Kis híján lemaradt a villamosról, mert a felszállásnál egy nyugdíjas mama toporgott előtte az ajtóban a kerekes szatyrával. A fiú dühös lett, de egyelőre csak magában dohogott. Egyetlen órára tud csak elszabadulni a munkahelyéről, és akkor totyogó nyugdíjasokat kerülgessen? Az akció csak ma érvényes, ez a néni meg bármikor ingyen utazhat! Minek tartja fel az utazóközönséget? Más ember a szerelmének akar ajándékot venni, ez meg nyilván valami akciós protézisragasztó után epekedik.

Ahogy a villamoson kapaszkodott, lopva az öreglány arcára nézett, és meg kellett állapítania magában, ilyen ráncos vénséget még soha életében nem látott. Szinte élvezte, hogy a vénasszony akárhová tekintgetett, senki nem adta át neki a helyet, csak állt ott lehangoltan, a hülye kerekes szatyrával.

Aztán megérkezett a villamos a megállóba. A fiú leszálláshoz készülődött, de a kerekes szatyros mama valahogy újra elé került. És megint csak totyogott és szerencsétlenkedett. A fiú majdnem fent ragadt miatta a járművön, de egy bravúros szökkenéssel sikerült kiszabadulnia, bár a figyelmeztető hangjelzés akkor már időtlen idők óta szólt, és a villamos ajtaja majdnem odazárta a fiú lábát.

Ekkor már egyenesen gyűlölte a vén szipirtyót. Legszívesebben ráordított volna, de inkább hagyta az egészet a fenébe.

Sürgős dolgom van, ajándékot veszek a szerelmemnek, utána vissza kell érnem a munkahelyemre, és nem hagyom, hogy bárki kizökkentsen. – Ezt hajtogatta magában a fiú, és elszántan megindult a bevásárlóközpont felé.

Talán mégsem sikerült annyira önmaga lenyugtatása, mert sokkal több időt vett igénybe az üzlet megtalálása, mint gondolta volna. Egyre idegesebben bolyongott a hatalmas épületben, mire rászánta magát, hogy segítséget kérjen egy biztonsági őrtől. Ezek után már hamar odatalált az üzlethez, de ami ott fogadta, az túl volt minden képzeleten.

A sorban előtte a kerekes szatyros nénike állt.

Ezt nem hiszem el, ilyen nincs, ez valami fantasztikus film lehet – hajtogatta magában a fiú, és úgy érezte, ha az van megírva a nagykönyvben, hogy neki egyszer szét kell robbannia a dühtől, hát annak most jött el az ideje.

A nénike kisvártatva odaért a pulthoz, és kért egy ajándéktárgyat.
– Milyen színben kéri? – kérdezte a kiszolgáló. – Van fehérben, rózsaszínben, esetleg…
– Nem, csakis citromsárgában – szögezte le az öregasszony. – Az unokám azt szereti. Csakis citromsárgában. Az ízlését mellesleg tőlem örökölte.