Közhülye a közfürdőben – 7. rész
A vízitornás medencében arra jöttem rá, hogy itt senkinek sincs állandó helye, ugyanis ezúttal nem özvegy Taszajtóné Irénke néni háta mögé kerültem, hanem Ede bácsi mögé. Talán nem lett volna semmi baj, ha nem azzal az előzetes elvárással megyek oda, hogy a masszázs után idegileg megnyugodjak. Vagy ha Ede bácsi nem egy rendkívül vitális, életvidám nyugdíjas. Esetleg ha nem fecskét visel, hanem az enyémhez hasonló hosszú szárú fürdőgatyát…
Már akkor gyanút kellett volna fognom, amikor a „rugaszkodós” gyakorlat következett. Ilyenkor a medence fala felé kell fordulni, megragadni a kapaszkodót, lemenni guggolásba, aztán pedig nagyot rugaszkodva felugrani. És mindezt jó sokszor egymás után.
Nem lehet mondani, hogy Ede bácsi ne adott volna bele mindent a gyakorlatba. A derék nyugdíjas olyan lelkesen ugrabugrált, mintha arról értesült volna, hogy a párizsi olimpián majd szenior versenyzők is indulhatnak ebben az új számban. Biztos vagyok benne, hogy a hatalmas amplitúdóval megvalósított gyakorlata közben történt a baj. De a legnagyobb probléma az volt, hogy Ede bácsi egyáltalán nem vette észre, hogy bekövetkezett egy bizonyos változás…
Újra a parton dirigáló gyógytornász felé kellett fordulni, és következett a már jól ismert vízfelületre felfekvős, lábakat széttárós gyakorlatsor. A következő pillanatban elkeseredve konstatáltam, hogy Ede bácsi zacsija valahogy kiszabadult a fürdőgatyája jótékony takarásából. A rendkívül vitális nyugdíjas ráadásul ezt a gyakorlatot is olyan lelkesen végezte, hogy néhány lábtempó után maga a rudi is csatlakozott elszabadult kollégájához.
A vízben végzett tornának az az előnye a szárazedzéshez képest, hogy egy medencében viszonylag feltűnésmentesen lehet sírdogálni. Bizony, hosszasan sóztam én azt a gyógyvizet a saját könnyeimmel, és miközben Ede bácsi családi ékszere lengedezett és lubickolt a látómezőmben, igen vidáman és fürgén, szó szerint visszasírtam özvegy Taszajtóné Irénke néni tágas ülepének immár csudásnak értékelt látványát. Mert amíg ott csak a bikinialsó sejtelmes bevágódása szerepelt a napirenden, addig Ede bácsi pisztolya a maga pőre valóságában mutatkozott meg számomra.
Azt nem zárom ki, hogy a tavasz végére ez a terápia jótékony hatással lesz hitvány testemre, de hogy a történtek feldolgozásához pszichoterápiára lesz szükségem, az száz százalék! És biztos, ami biztos alapon időpontot fogok kérni egy szexuálpszichológustól is.
(folytatása következik)
