A laktanyában a nyomorult katonának sok minden hiányzik. Például a szabadság, a pia, a bulizás, esetleg a család, az anyukája, de főleg egy olyan nőnemű lény, aki jellegzetesen nem az anyukája.
A fent felsorolt hiányérzetek közül elég sok orvosolható átmenetileg, még egy laktanyában is. Hogy csak egy példát mondjak: piát becsempészni a helyőrségbe szinte bágátell. A nőkérdés azonban gyakorlatilag vörös fonálként tekeredik tova a bevonulástól kezdve egészen a leszerelésig.
Persze vannak olyan szerencsések, akiket vár otthon egy szemrevaló hölgyemény, és minden egyes eltávozás alkalmával kellően lelkes szexuális hozzáállást tanúsít. A még szerencsésebbeket több ilyen női hölgy is várja. Mások az időszakos kimaradások idején keresnek nőtársaságot maguknak a városban. De egyvalami csak a legritkább esetben szokott előfordulni. Az, hogy egy laktanyának van egy saját nője.
Egyszer csak feltűnt a laktanya kerítésének mentén Aranka. A hatos és a hetes számú őrtorony között történt ez, ilyeténképpen a hatos és a hetes őr is jelentette orifonon az őrség parancsnokának, hogy illetéktelen civil ólálkodik az objektum határán. (Az őrség parancsnoka ugyanolyan sorkatona volt, mint az őrök, csak jelzem.) A parancsnok felszólította a szóban forgó őröket a helyszíni felderítésre, ennek az lett a következménye, hogy rövid időn belül mind a hatos, mind pedig a hetes őr megcsinálta Arankát a szántásban.
Aranka egy afféle túláradóan odaadó és készséges hajadon volt, a civil foglalkozását tekintve is a férfiak kedélyállapotának feljavításán fáradozott, manapság amolyan személyi edzőnek mondanánk. Ám mivel induló vállalkozását a környékbeli falvak nem tudták eltartani, egyszer csak gondolt egy merészet, és a hétvégi túlóráit helyileg a laktanya környékére csoportosította át.
Hosszú, fekete haj jellemezte Arankát, meg csudás idomok, a kommunikációs készsége is túlhaladta az elvárt mértéket, viszont hiányzott belőle a szemérmesség és a titkolózásra való hajlam. Szókimondó volt és tárgyilagos, nagy volt a melle (mindkettő), gömbölyű a feneke, talán csak azt az egy dolgot lehetett a hibájául felróni, hogy a kiruccanásai alkalmával nem hordta magával az összes fogát. Rágószervei leginkább elölről hiányoztak (már akinek), de ő ezen parányi szépséghibáját is a hivatásának való jobb megfelelés ismérvének tekintette. (Ha értitek, mire gondolok.)
Abból is lehetett tudni, hogy Aranka kellőképpen rafinált és furmányosan elővigyázatos, hogy tevékenységét mondjuk nem az egyes és a kettes őrtorony között kezdte meg, ahol például a tisztek parkolói voltak, meg egyáltalán a létesítmény főbejárata. De még csak nem is a hármas meg a négyes őrtorony között, ahová a műszaki kapu és a harckocsi-telephely esett, hanem – mint fentebb említettem – a hatos és a hetes őrtorony között, amely vidék már eléggé elhagyatottnak számított. A laktanya aprócska disznótelepe esett arrafelé, néhány elhagyatott raktár, meg a gyengélkedő.
Azon a délutánon az őrségváltás után a hatos és a hetes őrtorony újonnan szolgálatba lépő egyedei is megcsinálták Arankát a szántásban, és innentől kezdve az eseményeknek már nem lehetett gátat szabni. Kimentek Arankához a fiúk is a disznótelepről, aztán az elhagyatott raktárban leltározni akaró tizedes is, végül pedig a gyengélkedő ügyeletese zárta a sort.
Aranka azon a hétvégén elégedetten vette tudomásul, hogy üzleti számításai beváltak. A Varsói Szerződés létezését a világ legnagyobb jótéteményei között tartotta számon, és amikor csendes kis szobácskájában a sorkatonák zsoldjából származó bevételét számolta össze, megvillantotta utánozhatatlan mosolyát, és még csak az sem zavarta, hogy ez a fajta arcjáték sokkal kevesebb fog látványát tárta a nagyvilág elé, mint más emberek esetén.
Egy üzleti modellt kétféle folyamat lehetetleníthet el. Az egyik az, amikor a kínálat nem tud találkozni a kereslettel, s így a biznisz elhal, mielőtt egyáltalán beindulhatna. A másik pedig az, amikor annyira felpörög a forgalom, hogy az igény végül kielégíthetetlenné válik.
Aranka vállalkozása az utóbbi csapdába esett. A hatos és a hetes őrtorony között felfoghatatlanul megélénkült a forgalom. Alacsony termetű harckocsizók, délceg komendánsok, kíváncsi természetű felderítők, sokat tapasztalt vegyvédelmisek, felajzott lövészek és az ágyékukat türelmetlenül markolászó légvédelmi tüzérek lepték el a terepet, a laktanyában pedig futótűzként terjedt Aranka szolgáltatásainak híre, a Yellow Pages és a Szuperinfó közreműködése nélkül is.
Mi, akik valahol mégiscsak a sorállomány krémjének gondoltuk magunkat, nem álltunk be a sorba. De nehéz volt az önmegtartóztatás. Az átbillenést az jelentette, amikor Csipek Lajos – ki más? – jelentkezett a felderítésre.
Csipek Lajoson jól látszott már hetek óta, hogy nőhiányban szenved, mivel pont a bevonulásakor hagyta ott a barátnője. Ő volt az első, aki megpendítette, hogy mi lenne, ha…?
Higi, a körletparancsnokunk – akit a mindig megfontolt természete és az ehhez kapcsolódó higanymozgása miatt becéztünk Higinek – rögtön rácsapott a történetre, és biztatni kezdte Lajost, hogy nosza, egyszer élünk, ki tudja, mennyi ideig leszünk még itt bezárva, Csontos főhadnagy most is lefújta a hétvégi eltávokat, hát akkor csináljunk már valamit.
Elhűlve néztünk egymásra. Ha már Higi is ilyen rapid módon rárabolt a dologra, akkor csak lehet benne valami. Csipek Lajoson meg az látszott, hogy csak egy kis megerősítés kell neki, aztán máris elmegy felderíteni, és aztán jelenti nekünk, hogy mi a pálya.
– Gondolj bele, te lehetnél a berepülőpilótánk – jegyezte meg Széphegyi, a szája sarkában az elmaradhatatlan cigarettával.
A következő pillanatban mindannyian adományoztunk egy pszichológusi doktorátust Széphegyi Bélának, mert Csipek Lajos valami félelmetes átváltozáson ment keresztül. Szinte látszott az arcán, hogy mi jár a fejében.
Igen. Én leszek a berepülőpilótátok. Majd én feláldozom magamat. Én leszek az, aki ezt a bajtársaiért megteszi. Vásárra viszem az előbőrömet, de csakis az enyéim érdekében. Hős leszek. Igaz, hogy Arankának nincs elöl foga, de ez még előnyös is lehet. És én leszek az a bátor, aki a tűzvonalban helytáll. A többiekért, az övéiért, a hazáért, a szabadságért! Nem hátrálhatunk meg semmilyen feladat elől! Nem, nem, soha! Egy mindenkiért, mindenki egyért! És most én leszek az az egy! Én lehetek az az EGY, aki a többiekért ezt megteszi! Ágyban, párnák közt halni meg? A nagy lószaft! Majd a szántásban! A hatos és a hetes őrtorony között! Ide lőjetek! Sehonnai bitang ember, ki most, ha kell, hágni nem mer!
Csipek Lajos utána napokig vakargatta a lapostetves ágyékát, a laktanyában kéthetes kimaradási tilalmat rendeltek el, és Dóczi őrnagy a sorakozón azt közölte, hogy akiről a továbbiakban megtudja, hogy érintkezett Arankával, annak személyesen fogja egy erővágóval eltávolítani a nemi szervét, de lehet, hogy még a nyelvét is.
A szerelemnek múlnia kell…