Közhülye a közfürdőben – 9. rész
Ha egy magamfajta csepűrágó beszabadul a gyógyközpontba, és ott semmiféle ihlet nem kapja el lírailag, akkor sürgősen szégyellje el magát! Az alábbi (hozzám hasonlóan) kicsavart szerzeményt akár a „Nem tudom, az életemet hol rontottam én el” kezdetű nóta dallamára is énekelheted, de ha nem ismered, akkor nem muszáj ám!
Nem tudom, az életemet hol rontottam én el
Gyógyíttatnám a testemet egy gólem Popejjel
Elhüppögöm halkan sírva,
Hogy ebbe a gyógymasszázsba bele lehet halni
Ne hagyjál az ovál lyukban engem megrohadni
Téli este panaszkodom a csillagos égnek
Ha engem te gyógyítasz meg, én minek is éljek?
Fejemen már ovál sebek,
Szemgolyóm is beleremeg, ha asztalra hívnál
Szerintem fordított pózban te is nagyon rínál
Nem tudom, a vízkúrámat hol rontottam én el
Gyógytornára jöttem volna, de elfog a kétely
Vagy egy nagyon idős nuni,
Vagy egy szerfölött nagy zacsi lengedez előttem
Kedvem támadt, hogy magamat rögtön főbe lőjem
Nem tudom, mért’ hittem azt, hogy megnyugodok én itt
Pedig már láttam alulról az Irénke nénit
Erre a jó Ede bácsi
testhez simulós fecskéje kidobja a pisztolyt!
A fejemhez szorítanék egy nagy vízipisztolyt.
Nem panaszkodom én már, és semmit sem remélek
Mostanában már csak sírni jár belém a lélek
Édes, drága Ede bácsi!
No meg özvegy Taszajtóné, kedves Irén néni!
A vízihullámat, kérem, tessék partra húzni!