A hazánkban élő legveszélyesebb ragadozóhal. Többször megfigyelték, amint kiugrik a vízből, rendszerint horgászcsónakokra, de akár stégekre vagy a partra is, majd ott megragadja az őrizetlenül hagyott botot. A fenékpusztai csimpaszka, ha egyszer belecsimpaszkodik a botunkba, nagyon nehezen engedi el, legyünk tehát kellően óvatosak vele.
Egyébként ő is tudja magáról, hogy létezik olyan méretű bot, amitől még neki is kidülledne a szeme, ezért megelőzésképpen jó előre napszemüveget ölt. Láthatjuk tehát, hogy nagyon hiú, ravasz és furmányos halféle.
A hiúságára mi sem jellemzőbb, mint hogy valójában méretes harcsabajusz is nőhetne az orcáján, de szemöldökcsipesszel vagy gyantával idejekorán eltünteti. A beetetését ugyan megpróbálhatjuk kukoricával vagy paprikás kenyérrel, de nagyon ki fog minket röhögni, és fel fogja sorolni azokat az ékszereket, műszaki cikkeket és egyéb prémium termékeket, amelyekkel jóval hamarabb célt érhetünk.
A fenékpusztai csimpaszka anyagcseréje rendkívül egyszerű: anyagiakat cserél szexre. További jellemző tulajdonsága az anyagcseréjének, hogy a fenékpusztai csimpaszka sohasem pukizik, olyat csak a hímek csinálnak, ezt mindenki tudja. A fenékpusztai csimpaszkából például a szélhajtó küsz hordja ki. De más fajtársait is kihasználja ez a veszélyes élőlény, például szenvedélyesen vadászik csukákra, és utána a lábára húzza őket, mint ahogy a képen is látható.
A csimpaszka érdeklődését úgy kelthetjük fel a legegyszerűbben, ha megpaskoljuk a fenekét. De ez erősen lutri jellegű, van olyan példány, amelyik dicséretnek veszi az ilyesmit, míg más példányok olyan fülest lekongathatnak nekünk, hogy az eget is villantónak nézzük. Ugyanez a helyzet a fenekezés megemlítésével, nem mindegyik csimpaszka fog rajongani az ötletünkért, és akkor még finoman fogalmaztunk.
Megállapítható tehát, hogy a fenékpusztai csimpaszka becserkészéséhez nem áll rendelkezésre egységes szabály vagy tapasztalati adatbázis, mindenki a maga felelősségére cselekedjen, aztán viselje annak következményeit!