Ezen a kipusztulástól fenyegetett állatfajon a saját butasága és lustasága fogja beteljesíteni a végzetet, így újabb olyan esettel állunk szemben, amikor nem az emberi tevékenység szűkíti be egy állat életterét. Ugyan a háziasítása talán megmenthetné a kihalástól, de senkinek sem ajánljuk az otthoni tartását, mert annyira büdös és ostoba, hogy az aurája még a tölgyfaajtókat is meggörbíti.
Eme faj története egy végtelenül prózai kéréssel kezdődött. A csuklyás nyaklót az anyukája leküldte a henteshez, és azt mondta neki, hozzon hurkát, de ne véreset! Az ostoba állat azonban félreértelmezte a kérés második felét, és mindenáron denevéres hurkát akart vásárolni. Ez persze nem sikerülhetett neki, de a kérés annyira beivódott a csökött tudatába, hogy utóbb már ő maga akart denevérré válni. Azzal biztatta magát, hogy ha a hernyóból lehet lepke, akkor egy nyaklóból ugyan miért ne válhatna csuklyás denevér?
Mint tanulmányunk elején említettük, rendkívül lusta állat, a kemény edzés helyett a Photoshophoz folyamodik, de mivel hülye hozzá, a csuklyás izomzata mellett a feje méretét is nyakló nélkül növeli, nem beszélve szőrös kráterként tátongó orrlyukairól. Ezáltal ugyan az oxigénellátása rendkívül kedvezően alakul, ám a hallószervei végzetesen összetöppednek, így nem hallja meg a környezetéből érkező figyelmeztetéseket: „Vigyázz, te barom, ott a mennyezeti ventilátor!”.
Végül ez lesz a veszte, a nagy photosopolás közben a ventilátor lefejezi, ám egy ideig még ekkor is rohangál körbe-körbe a szobában, miközben azt sem tudja, hol áll a feje, de annyira nyakas, hogy nem hajlandó belátni, ő most éppen kihalt. Gáncsoljuk el egy seprűnyéllel, aztán dobjuk ki az ablakon, mielőtt összevérezne mindent, de arra ügyeljünk, hogy lehetőség szerint ne egy hentesüzlet elé pottyantsuk!