Nagyobb lakótelepek környékén, főleg a paneldzsungelben figyelhető meg, hogy az ott élő emberek a maguk módján igyekeznek némi zöldfelületet kialakítani a környezetükben, hogy ezáltal egy darabka természetet csempészhessenek a lehangoló betonkockák közé. Jó példa erre, amikor kimustrált gumiabroncsokat virágfölddel vagy komposzttal töltenek meg, és aztán mindenféle szép növényzetet telepítenek az alkalmi virágágyásokba.
Na, ekkor jelenik meg a színen a henye disznóparéj, ez a kártékony gyom. Nem elég, hogy mindent letarol és invazív módon elfoglal, de ez a retekféle még túl is burjánzik kacsos (vagy kacsós) ágazatával a gumiabroncson.
A henye disznóparéj különös módon viszonyul növénytársaihoz. A gerberát, a dáliát, a muskátlit ellenségként tarolja le, viszont komoly vonzalom fűzi más növények párlataihoz és főzeteihez, úgymint komló, árpa, vagy éppen meggy- és diólikőr. Érdekes jelenség azonban, hogy a szőlőtől irtózik, ezért inkább pillepalackos kivitelű, kifejezetten szőlőérzékenyek számára kifejlesztett folyadékféleségekkel táplálkozik.
Ebben a szemre kicsit sem tetszetős dudvában nem az a legidegesítőbb, hogy büdös, mint a dög, hanem inkább az, hogy amikor a fent említett tápanyagokat magába szívja, akkor ordenáré módon dalra fakad, és trágár, hamis nótáit csendrendelet idején eregeti bele a légtérbe.
Irtása alkoholmegvonással érhető el legkönnyebben, de hasznos lehet a vízzel való locsolása is, a henye disznóparéj ugyanis irtózik a víztől. Sajnos a kapával-kaszával való irtását a törvény jelenleg büntetni rendeli.