Az elmúlt heteim különböző ügyfélszolgálatokkal történő meddő levelezésből állnak. Ezen ügyfélszolgálatoknak két közös jellemzőjük van. Mindegyik a Gugli nevű céghez tartozik, és mindegyiknél csupa hülye ül a vonal túlvégén.
Hogy a Lyutubbal és a Gugli Ads-szel mi a helyzet, az egy külön kisregényt megérne, ma csupán a Gugli Play Books nevezetű anyaszomorítókról mesélnék, akikhez hibajegyet beküldvén ma az alábbi választ kaptam:
![]()
Kedves Szabolcs!
Ez itt Jamella, a Google Play Assistant. Remélem, jól telik a napja!
Tudomásunkra jutott, hogy problémát tapasztalsz a fiókoddal kapcsolatban. Tudjuk, milyen fontos, hogy minden megfelelően működjön, és elkötelezett vagyok amellett, hogy együtt megtaláljuk a megoldást.
A vizsgálat folytatásához kérlek, add meg az alábbiakat:
- A tapasztalt probléma részletes leírása.
- Képernyőkép a tapasztalt konkrét hibáról vagy problémáról.
Várjuk válaszát, és minden lépésnél készséggel állunk rendelkezésére. Maradj mindig egészséges, biztonságban és fantasztikus formában!
![]()
Íme, a válaszom:
Kedves Lamella!
Amióta arról olvastam, hogy egy egyszerű „Köszönöm!” válasz elküldése is fölösleges például az AI-nak, mert indokolatlanul pazarolja bolygónk erőforrásait, azóta még erről is leszoktam. Nem fogom tehát megismételni a már elküldött panaszomat. Ha nem érted, javaslom, olvasd el újra és újra. Egyszer hátha sikerül. Ha mégsem, kérdezd meg guglis kollégádat, Geminit. Az elmúlt időszakban úgy vettem észre, ő a legértelmesebb munkatársatok, beleértve a cégnél dolgozó embereket és bonobó majmokat is.
Kedves Debella!
Nem tudom részletesebben leírni a problémát, mint ahogy már elsőre is megtettem. Most komolyan! Mit nem lehet azon megérteni, hogy a saját szerzői nevemre rákeresve egyetlen találatot sem kapok a Google Play Books felületén, dacára annak, hogy évek óta nyolc könyvvel is jelen vagyok ott? Még a saját szerzői linkemet is átküldtem, mellékelve egy képernyőfotót, ami lényegében egy nagy, fehér téglalap, jelezve azt a piramidális semmit, amit a keresés eredményezett.
Kedves Mortadella!
Nem fogok új képernyőfotót készíteni a nagy fehér semmiről. Ha nem érted, milyen lehet az, akkor ülj le egy csöndes sarokba, hunyd le a szemedet, és képzeld el, hogy egy kurva nagy sivatagban vagy, ahol minden csupa fehér homok, és az ég is fehér. Körülötted pedig olyan zebrák bóklásznak, amelyeknek még a fekete csíkja is fehér.
Vagy képzeld magad az Antarktisz hómezőire. Vagy ha a futurisztikus dolgokat jobban szereted, akkor képzeld magad egy idegen bolygóra, ahol fehér a fű, a víz, az ég, meg amúgy minden, és körülötted fehér alapon fehér foltos panda mackók bambulnak, fehér-fehér szmokingos pingvinek totyognak, kerülgetvén a fent már említett monokróm zebrákat.
Na, pont ilyen az én képernyőfotóm is a nagy semmiről! Vágod?
Kedves Donatella!
Mindig legyen elég áramod, legyél biztonságban, és hozd magad a legjobb formádba! Azaz: ne legyél ilyen hülye!
Csókdoslak! És üdvözlöm azt a nagytalpú, nádvágó morva anyádat is!
Hopp. És erre kaptál már választ? Vagy még emészti?
Eddig semmi. 😀