Osmosis

Fordulatos, lebilincselő kaland, a humoros párbeszédeket van, hogy kétszer is átolvasom, annyira tetszik.

Annyira lebilincselő, hogy tűkön ülve várom az újabb folytatást. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a vége, ugyanakkor remélem, hogy jó sokára lesz vége.

Olyan hihetetlenül jó arányban szerepel benne a humor, a titokzatosság, a romantikus elemek, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni ezt a történetet.

Egy átlagos fantasynak látszik, de ahogy halad a történet, mindig van valami nagyon váratlan. Még a végjátékokban is várható "váratlan" csavar.

Érdekes kérdést feszeget az Osmosis vezérmotívuma. Vajon ha az emberiség újrakezdhetné a történelmet, akkor is így elrontanánk mindent?

Ez a történet teljes mértékben kiszámíthatatlan. A szó legjobb értelmében véve. A szereplők egyszerűen sosem azt csinálják, amit az ember várna tőlük.

Mivel a szerző más műveit már ismertem, az elején több humort vártam volna, de ahogy fejlődött a történet, szépen megérkezett az is.

Az Osmosist olvasni olyan, mintha egy "másik" emberiség korai történelmét olvasná az ember, csak persze sokkal bennfentesebb módon, belátva a kulisszák mögé.

Amikor a két ünnep között rátaláltam, abba sem tudtam hagyni az olvasást. Ki sem keltem addig az ágyból, amíg már nem volt muszáj.

Az első fejezet után nehezen vettem rá magam, hogy a másodikra is rákattintsak. Azt hittem, ez is egy szokványos fantasy lesz. Nagyot tévedtem.