Osmosis

Olyan hihetetlenül jó arányban szerepel benne a humor, a titokzatosság, a romantikus elemek, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni ezt a történetet.

Ez a történet teljes mértékben kiszámíthatatlan. A szó legjobb értelmében véve. A szereplők egyszerűen sosem azt csinálják, amit az ember várna tőlük.

Fordulatos, lebilincselő kaland, a humoros párbeszédeket van, hogy kétszer is átolvasom, annyira tetszik.

Érdekes kérdést feszeget az Osmosis vezérmotívuma. Vajon ha az emberiség újrakezdhetné a történelmet, akkor is így elrontanánk mindent?

Egy átlagos fantasynak látszik, de ahogy halad a történet, mindig van valami nagyon váratlan. Még a végjátékokban is várható "váratlan" csavar.

Amikor a két ünnep között rátaláltam, abba sem tudtam hagyni az olvasást. Ki sem keltem addig az ágyból, amíg már nem volt muszáj.

Ez a történet tényleg pörög. Három-öt perc alatt kivégezhető fejezetekből áll, váltott nézőpontból láttatja az eseményeket, melyek fokozatosan szövődnek egy közös pont felé.

Az Osmosist olvasni olyan, mintha egy "másik" emberiség korai történelmét olvasná az ember, csak persze sokkal bennfentesebb módon, belátva a kulisszák mögé.

Annyira lebilincselő, hogy tűkön ülve várom az újabb folytatást. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a vége, ugyanakkor remélem, hogy jó sokára lesz vége.

Mivel a szerző más műveit már ismertem, az elején több humort vártam volna, de ahogy fejlődött a történet, szépen megérkezett az is.