Miután belátták, hogy Rita kisasszony bejelentése valóban sorsdöntő információt hordoz számukra, habozás nélkül összecsomagoltak, és elhagyták az olcsó kis motelt, amely addig főhadiszállásukként üzemelt.
Mindent egy lapra feltéve a Hotel Ibéria felé vették az irányt. Kibérelték a két legolcsóbb szobát, majd izgatottan várták, hogy a százhuszonhármas lakói végre kiköltözzenek. Szerencséjükre ez éppen akkor történt meg, amikor a Tardellini testvérek szokásos délutáni sétájukra indultak, így előreláthatólag közel egy óra állt a rendelkezésükre, hogy a zsákmányt megtalálják.
Taylor rutinos mozdulattal nyitotta ki a lakosztály ajtaját, majd Ritával és Timmel együtt azonnal nekiláttak a kutatásnak. Rapidot leküldték a hallba figyelőnek arra az esetre, ha az olaszok a vártnál hamarabb térnének vissza, hogy elfoglalják új szálláshelyüket.
Először is benéztek a képek mögé, nem építettek–e be széfet a falba, majd következtek a szekrények, a bútorkárpitok, továbbá minden elképzelhető tárgy, amely az ékszereket rejthette. Egyelőre azonban hiábavaló volt az igyekezetük. Átkutatták a szoba összes szegletét, minden eredmény nélkül.
– Mindjárt itt lesznek azok a maffiózók, és mi még sehol sem tartunk – fakadt ki szinte sírós hangon Tim, s a többiek nem tudták eldönteni, vajon melyik Tardellini testvértől tart jobban.
Mint mindig, ezúttal is Rita kisasszony próbált meg a leghiggadtabban gondolkozni:
– Összpontosítsunk a kódra. Az eleje 123, eddig rendben is lennénk, itt vagyunk a szobában. De mit jelenthet vajon az ipszilon?
Lázasan keresni kezdtek bármiféle ipszilonra utaló jelet, és csakhamar fel is fedeztek a fürdőszobában két vízcsövet, amelyek pontosan ilyen alakzatban futottak össze.
– Reménytelen – legyintett lemondóan Taylor. – A vízvezetékbe mégsem dughatták a gyémántokat, hiszen azonnal lemosta volna a víz a csatornába – magyarázta, aztán bizalmasan Tim Showhoz fordult:
– Tim, talán megpróbálhatnád kiszedni a csajból…
– Felejtsd el, Jack! – utasította vissza határozottan a felkérést a végletekig elgyötört fiatalember. – Nem vagyok hajlandó többé lefeküdni azzal a némberrel, ha kitapossátok a belemet, akkor sem.
Ekkor nyitott be Rapid, aki kissé hosszadalmasnak találta a kutatást, és aggodalommal telve sietett föl megnézni, vajon nem történt–e valami gikszer a 123–asban.
– Na, mi a vezércsel? – kérdezte kedélyesen, amikor látta, hogy derék bűntársai mindannyian épségben vannak. Ekkor azonban kissé megijedt, mert szavai nyomán a fürdőszoba ajtajában álló Rita halk sikolyt hallatott, majd, ami még ennél is furcsább, odaszaladt hozzá, és lelkesen megpuszilta:
– Rapid, te egy zseni vagy! Megfejtetted a rejtélyt!
A könnyekig meghatódott fiatalember büszkén kihúzta magát, majd a többiek után sietett a fürdőszobába, hogy tájékozódjon róla, mit is fejtett ő meg tulajdonképpen.
Rita a fekete–fehér mintás padlócsempén állva magyarázta:
– Tekintsük ezt egy sakktáblának. Hogyan is szól a kód? YA1G5. Tehát ahol az ipszilon alakú vízvezeték a padlóba csatlakozik, az a kocka jelenti az A1–es mezőt. Ha jól okoskodtam, akkor a G5 alatt kell lennie a zsákmánynak.
– Zseniális – motyogta Taylor, aztán gyorsan valamilyen eszköz után nézett, amivel kiemelhetnék a csempelapot. Pár perc múlva elő is került a padlóból egy csinos kis doboz, melyben óriási örömükre ott lapultak a keresett ékszerek.
Rapid izgalma határtalan volt, bár természetesen semmit sem értett abból, ami körülötte történt. Éppen azon tűnődött, miért is bámulja már másodpercek óta az orra előtt táncoló kis lángocskát, ami az öngyújtójából származik, amikor rájött, hogy tulajdonképpen rá akart gyújtani, csak még nem tett cigarettát az ajkai közé.
Merengéséből Taylor barátságosnak éppen nem nevezhető hátbavágása zökkentette ki:
– Gyerünk, öregem, tűnjünk el innen villámgyorsan.
Ez meg is történt, olyannyira, hogy másfél óra múlva már a tengeren hánykolódva utaztak hazafelé. (Tim Show duplán is „hánykolódott” a hajó korlátjánál, most azonban sokkal könnyedebben viselte, mint útban Tiragozára.)
Mivel széles ismeretségük volt a New Orleans–i alvilág köreiben, hamar sikerült olyan orgazdát találniuk, aki hajlandó volt megadni az ékszerekért a kért egymillió dollárt. Ebből kifizették az óvadékot pórul járt Fred barátjuk szabadon bocsátásáért, és természetesen aranyerének lézersebészeti gyógykezelését is finanszírozták.
Taylor végre visszavihette papi ruháját a kölcsönzőbe. Amikor a tulajdonos reklamálni kezdett a meglehetősen nagy késés miatt, Jack először megverte, aztán vigaszképpen jó áron megvette tőle az egész kócerájt, és elegáns divatbutikot rendezett be a helyén.
Tim Show plasztikai sebésszel szabatta markánsabbra az arcát, s előtte megnyugtatta a még eléggé kezdő orvost, hogy az sem lesz nagy baj, ha a hegek látszani fognak.
Rita kisasszony férjhez ment egy ügyészségi hivatalnokhoz, s az esküvő napján megfogadta bűntársai előtt, hogy többé más férfival nem lesz dolga. Valamit még akart mondani ezután, de társai olyan jóízűen röhögtek, hogy már nem tudtak rá figyelni.
Rapidnak első dolga volt, hogy rendezzen egy lelkiismereti ügyet. Küldött Mr. Greenwoodnak egy elegáns Jaguár típusú gépkocsit. A módfelett csodálkozó ornitológus természetesen kimondhatatlanul megörült az ajándéknak. Napokig csak nézegetni merte, s amikor végre beleült, hogy elinduljon a próbaútra, csupán egyetlen dolgot sajnált: a gyönyörű autónak ugyanis a jobb oldalon volt a kormánya.
VÉGE