Május 27., 13 óra 25 perc
A hangulat napról napra feszültebbé vált a Nyaralóban. Legújabban az borzolta a kedélyeket, hogy a lakóknak egyre-másra tűntek el a legkülönbözőbb használati tárgyai. Most már szinte mindenkinek mindenki gyanús volt, és mivel már mindenki mindenkit árgus szemmel figyelt, Rózsa egyre nagyobb nehézségek árán tudott csak tevékenykedni. Így például tegnap délelőtt már jelentős kihívásnak bizonyult Bárányné levesének elsózása, de végül is egy óvatlan pillanatban sikerült belezuttyintania vagy harminc deka sót a fazékba.
Az ebédnél Bulcsú kóstolta meg először a gulyást. Miután megtette, a következőt nyilatkozta:
– Piroska néni, ebből a gulyásból egy nagy kondérral kellett volna főznie.
– Ennyire ízlik, fiatalember?
– Nem, hanem akkor pont eltalálta volna, hogy mennyi só kell bele.
A többiek is hasonlóképpen nyilatkoztak a levessel kapcsolatban. Bárányné először valami idétlen ugratásra gyanakodott, de amikor maga is belekóstolt a gulyásba, könnyek között jelentette ki, hogy ezzel az aljas merénylettel betelt nála a pohár, mostantól vezesse a Nyaraló háztartását, aki akarja.
Így aztán a mai ebéd jelentős meglepetésekkel szolgált a lakók számára. Leginkább Taksony volt az, aki egyik ámulatból a másikba esett, mivel hogy a tegnapi incidens idején nem volt olyan állapotban, hogy érzékelje a körülötte zajló eseményeket. Ugyanis a Hadon Sörgyár megbízásából tesztelnie kellett az említett cég Hadon Ászok nevű termékét, s ez olyan kiválóan sikerült, hogy a reklámkampány második órájában a hajléktalan már részegen hortyogott a szőnyegen.
– Mondja csak, Archibald – szólt, amikor az ebédlőasztalhoz ült –, nem lenne időszerű ezt a pecsétes abroszt a másik oldalára fordítani?
– Látott már olyan abroszt, uram, amelyiknek három oldala van? – kérdezett vissza az inas.
– Végül is – legyintett a hajléktalan –, bánja a fene. A kaja a lényeg. Miből lehet választani? – érdeklődött bizakodva.
– Két alternatíva közül választhat, uram. Az egyik az, hogy ebédel, a másik pedig az, hogy nem.
Első fogásként zöldborsóleves került a kétes higiéniájú asztalra. Miután Taksony belemerítette a kanalát, szörnyülködve kiáltott fel:
– Jóságos ég! Mit művelt ma ez a Bárányné?!
– Felhívnám a figyelmét, uram, hogy a mai menü az Emőke kisasszony műve – jelentette az inas vérbeborult arccal.
Bulcsú rövid tájékoztatást nyújtott az előző napi konyhai balesetről és az azt követő afférról, mire a hajléktalan értetlenül megkérdezte:
– De hát miért pont a szöszi főzött?
– Kénytelen volt elvállalni – felelte Nusi. – A fiúk nem tudnak főzni, épp úgy, ahogy én sem. Rózsa eleve kiesett a jelöltek közül, maradt tehát Emőke.
Taksony közben érdekes felfedezést tett a tányérjában:
– Hallod-e, cicababa! Hol van ebből a levesből a nokedli?
– Átkutattam minden szekrényt, de sehol sem találtam nokedlit – kiabált a szöszi a konyhából. – Épp ezért tarhonyát raktam bele.
Mindnyájan izgatottan kavarták fel a levesüket, s elképedve tapasztalták, hogy az alkalmi szakács igazat mondott.
– Borsóleves tarhonyával! Édes istenem! – csóválta a fejét Taksony. – És a második fogás mi lesz? Tejberizs disznópörkölttel? Esetleg brassói aprópecsenye csokisodóval?
– Nekem finom leves – jelentette ki a néger.
– Na hiszen! Képzelem, mit szoktatok enni Ghandabuktuban! – gúnyolódott a hajléktalan. – Tudod, mit, haver? Én már nem is vágyom oda annyira.
A bártáncos arcán látszott, hogy nem esett neki túl jól a megjegyzés, mindenesetre szilárdan tartotta magát előző álláspontjához:
– Leves jó! Miért nem illik borsó és tarhonya? Ez is golyó, az is golyó.
– Jaaa, ha te ez alapján osztályzol!? – húzta fel a szemöldökét Taksony. – Hát akkor kérjél bele meggymagot meg franciadrazsét is, az is golyó!
– Fejezzétek már be! – csitította a társaságot Rózsa, majd suttogóra fogta. – Ha sokat froclizzuk, lehet, hogy holnaptól konzerven kell élnünk…