Április 13., 7 óra 36 perc
Amikor Rózsa felébredt, azt állapíthatta meg, hogy egyedül tartózkodik a női hálóban. Fölvette a sötét szemüveget, magára öltötte a köntösét, aztán egyik kezében a fogmosófelszerelésével, másikban a fehér botjával útnak indult a mosdó irányába. Amikor kilépett a nappaliba, konstatálta, hogy a többi nőnemű lakótársa a mosdó ajtaja előtt toporog. Rögtön felfogta, hogy egy férfi van odabenn, és miatta türelmetlenkedik az asszonynép, de az is világos volt előtte, hogy mindezt ő maga nem láthatja, így tehát a körülményekhez képest határozott léptekkel közelített a mosdó felé. Az ajtó elé érve egy kéz gyöngéden megfogta a karját:
– Várjál, Rózsa, most nem mehetsz be! Foglalt a helyiség – magyarázta Nusi. – Odeba tollászkodik benn már vagy negyed órája – tette hozzá rosszallóan.
– Már miért ne mehetne be fogat mosni? – kérdezte Bárányné. – Úgyse láthatja meg a néger fiú micsodáját! – mutatott rá harsányan, nagy nevetést kiváltva ezzel a nőtársakból. – Menjen csak nyugodtan, Rózsikám. Aztán szóljon annak az Odebának, hogy odébb állhatna most már! Ha sokat tollászkodik, a végén kénytelenek leszünk idepiszkítani a padlóra, de akkor feltakaríttatom vele, az biztos! – azzal udvariasan kinyitotta a vak lány előtt az ajtót, de persze úgy, hogy ő maga még csak véletlenül se láthasson be, és segítőkészen betessékelte a helyiségbe.
Viktória szerfölött izgatottan lépte át a küszöböt. Jól emlékezett nagybátyja intelmeire, miszerint óvakodnia kell majd a meztelen fiatalemberek mustrálgatásától, de nem gondolta volna, hogy ilyen hamar ki lesz téve ennek a fajta kísértésnek.
– Ki van az ott? – érdeklődött Odeba a zuhany alól.
– Ne izgulj, csak én vagyok, Rózsa! – hangzott a megnyugtató felelet, mire a néger bártáncos folytatta a tisztálkodást, Viktória pedig hozzálátott a fogmosáshoz. A következő percben azonban félbeszakadt a vízcsobogás, és elhúzódott a zuhanyfülke ajtaja. A fekete fiú kilépett a tus alól, és a fogashoz tipegett a törölközőjéért, majd a legcsekélyebb feszélyezettség nélkül dörgölni kezdte magát. A Big Sister hosszú másodpercekig vívódott, vajon merjen-e egy óvatos pillantást vetni oldalra. A helyzet úgy alakult, hogy épp akkor győzött rajta a kíváncsiság, amikor Odeba a hátát törölgette, férfiassága tehát a legteljesebb fedetlenségében tárulhatott az ál-vak lány szeme elé.
Viktória nem volt prűd teremtés. Látott már egy-két pornófilmet, amelyben színesbőrű férfiak szerepeltek, de úgy értékelte, hogy Odeba a saját fajtájában is a komoly adottságú pasik közé tartozhat. Nem győzött hálát adni a sorsnak, hogy épp abban a pillanatban vágta mellbe a látvány, amikor fogmosás címén egyébként is tátva volt a szája, mert biztos volt benne, hogy más esetben nem tudott volna uralkodni a saját állkapcsa fölött.
Már éppen úgy érezte, hogy sikerült valamelyest feldolgoznia az élményt, amikor újabb fejlemény állt elő. Amikor a csap fölé hajolt, a fekete fiú a háta mögé lépett, hogy a tükör segítségével megigazíthassa a rakoncátlanul a homlokába hulló göndör hajfürtöket. Viktóriának tulajdonképpen a bal alsó hetes volt a leghátsó foga, de most hirtelen olyan mozdulatot tett, mintha egy képzeletbeli bal alsó nyolcast, kilencest, sőt, tízest akarna megsúrolni, s ennek következtében a fogkefe kis híján leszaladt a torkán. Öklendezve köpte ki a fogkrémet, élénk érdeklődést váltva ki ezzel a fekete fiúból:
– De furcsán fogadat mosod! – jegyezte meg Odeba. – Minden magyar csinálja így? Fogkefével mossa torka és hangja szálja? – csóválgatta ámuldozva a fejét, és Viktória csak remélni merte, hogy ezen kívül semmi egyebet nem csóvál a háta mögött.
A néger bártáncos hamar abbahagyta a magyarok fogmosási szokásaival kapcsolatos elmélkedést, és egy számára sokkal kellemesebb témára tért át:
– Ó de szép én vagyok ma is! – áradozott nárcisztikusan ellágyulva, miközben bongyorka tincseit húzogatta. – Kár neked Rózsa, hogy nem látni Odeba arca!
– Nem tudom, jelenleg milyen arcod van, kedves Odeba – hazudta Viktória –, de biztosíthatlak, hogy ha nem mész ki gyorsan, Piroska néni bejön, és cipóra veri a képedet. Nagyon türelmetlenek már odakinn a hölgyek.
A néger fiú hirtelen nem értette pontosan, mit is vár el tőle jelenleg a közösség, de egy szájbarágósabb magyarázat után végre felöltötte a fürdőköpenyét, és elhagyta a helyiséget. A női szakasz nagy megkönnyebbüléssel vette tudomásul a fejleményt, s nem is gondolták volna, hogy az ő fellélegzésük a Big Sisteréhez képest csupán asztmatikus köhintésnek minősül.
Rózsa visszavonult a női hálóba, de alig heveredett le az ágyára, máris kopogtattak az ajtón. Archibald volt az, sürgős üzenetet hozott:
– Elnézést a zavarásért, kisasszony, de haladéktalanul meg kell jelennie a süketszobában – tájékoztatta az inas. – Szíveskedjen megfogni a karomat, odavezetem.
– Köszönöm, de azt hiszem, magamtól is odatalálok. Tudja, jobb szeretem önállóan elvégezni a feladataimat, már amennyiben képes vagyok rá. Azért is járkáltam tegnap este olyan sokszor körbe a helyiséget, mert szeretném az agyamba vésni minden egyes szegletét. Mindenesetre, ha eltévednék, majd kiáltani fogok magáért.
– Ahogy parancsolja, kisasszony – nyugtázta Archibald. – A szolgálataimra természetesen minden körülmények között számíthat, amennyiben netán mégsem boldogulna valamilyen bonyolultabb tevékenység kapcsán. Örömömre szolgál, ha a segítségére lehetek.
Rózsa legszívesebben rohanvást közelítette volna meg a süketszobát, annyira kíváncsi volt, hogy kivel és milyen ügyben kell ott találkoznia, mindjárt a beköltözés másnapján. Amikor belépett, a helyiség még üres volt. Helyet foglalt az egyik karosszékben, és ezt bizony jól is tette, mert a következő pillanatban kis híján elájult, amikor a saját apját látta belépni a szemközti ajtón.
Kukk Olivér a legnagyobb lelki nyugalmat árasztva huppant bele a székbe. Aztán előredőlt, megragadta az asztal lapját, és így szólt:
– Megtenné, kisasszony, hogy a mikroportjából kiveszi az elemet? Ha gondolja, szívesen segítek – ajánlotta fel, de miután látta, hogy mindez a közreműködése nélkül is megtörténik, hátradőlt, és joviálisan megérdeklődte:
– Kislányom, miért nem nekem szólsz, ha pénzre van szükséged?
Viktória újra megörült, hogy ülő testhelyzetben éri a kérdés. Ellenkező esetben minden esélye meglett volna, hogy egy percen belül másodjára ájuljon el.
– Nem ismerem az ön hangját, uram, és azt sem értem, miről beszél – jegyezte meg metszően hideg hangon.
– Remek válasz! Vág az agyad, csillagom! – dicsérte meg a lányát Kukk úr. – Mindazonáltal fölösleges alakoskodnod. Senki sem hallhatja, miről beszélünk. Itt az asztal lapja alatt van egy kapcsoló. Sajátkezűleg építettem be. Szolgálaton kívül helyezi azt a mikrofont, amit az asztalon láthatsz… Mert, ugye, látod? – tudakolta vigyorogva.
A Big Sister, aki mindent lát, idegesen fészkelődött a székén:
– De hát a kamera… az továbbra is működik, vagy nem?
– Kicsikém, szeretnélek tájékoztatni, hogy a zuhany alatt éppen Csecs Emőke és Orgaz Nusi tisztálkodik. Szerinted a fiúk melyik monitoron lógnak most? Ha jól ismerem őket – márpedig jól ismerem őket, hisz a saját alkalmazottaim –, akkor kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy vajon miről bájcseveghetek itt egy vak lánnyal… Szóval, arra kérlek, viselkedj úgy, mintha közömbös dolgokról fecsegnénk, és közben áruld el, miért nem nekem szólsz, ha pénzre van szükséged?
– Nem kell a pénzed – jelentette ki Viktória. – Amit pedig Zoli bácsitól kapok, azért megdolgoztam. Senki sem tudhatja rajtam kívül, milyen volt nagyapával tölteni az utolsó hónapjait, úgyhogy…
– Na jól van, ugorjuk át ezt a témát – vágott közbe Kukk úr –, vagy ha mindenáron családi életet akarunk élni, akkor ezt ötvözzük valahogy az előttünk álló feladatokkal! Elvégre az a két bombázó sem fogja a végtelenségig szappanozni a hónalját a mi kedvünkért… Na szóval, mondd csak, kislányom, megvan még az a kellemetlen szokásod, hogy egyetlen éjszakát sem bírsz nyugodtan végigaludni anélkül, hogy legalább egyszer ne kelljen kimenned a vécére?
– Ez a legjelentősebb emléked az együttlakásunkról?… Jellemző! – dohogott a Big Sister, kissé elpirulva. – Egyébként a válaszom: igen. Miért fontos ez?
– Nagyban megkönnyíti a dolgunkat, ugyanis a turpisságok egy részét éjjel kell elkövetned. Éjszaka én leszek majd ügyeletben, mivel egyébként sem áll szándékomban műszakpótlékot fizetni az alkalmazottaimnak, úgyhogy nyugodtan tevékenykedhetsz majd, akárhány kamera szegeződik is rád. Most pedig elmesélem, mit fundált ki Zoli bátyád…