Telep Öcsi dolgozatai #7

HITTAN

Hogyan segíthetjük a mozgássérülteket, rokkantakat és más beteg embertársainkat?

A mi városunkba igenigen könjű dolga van annak az enbernek, aki segiteni akarja a közlekedésre vágyó rokantakat, mer a polgármester bácsi (gondolom az Igen 10-telendő S/S Úr jótanácsára) megparancsolta az útépitőknek, hogy a járdáknak a szélének aszt a részét, amék érinkezik az útestel, ne csinállyák ojan magasra, hogy könjedén lehessen döcenteni ralyta a rokkant kocsikat.

Multkor láttunk Talyték Pityuval egy lábatlan bácsit, és egyböl tuttuk, hogy a mi segicségünkre van szügsége, mer a rokant kocsijának a hátujján volt kerezdbe egy rud, amire mi oda ráis áltunk 1 lábbal (felyenként) és már hajtottuk is rorrelezve a szabatkozó bácsit. Montuk, hogy elvisszük a bóltba, hogy vásárojjon be, mer arra van 1 jókis ránpa, améken a gőrdezkások szogtak vírtuskodni.

Mikor oda értünk a bolthoz, monta a bácsi, hogy nincs is nálla a pénztárcája, és nagyon levolt főve, bisztos megijett, hogy elhatyta valahol a bugszáját, de megvigaztaltam, hogy valló szinüleg othol felejtette. Hogy nelegyen anjira elkeseredve, gondoltuk, hogy kivisszük az álatkerthez, mer arra van egy jó lelytős ucca, és már indultunk is gyorsan, hogy eszébe ne juthatson megin a pénze.

Eszt az utat nagyon élvezte, mer végig üvöltött artukilá arturkilát (heljesbitek: jó hangosan.) Közbe azt tanácsolta neki ez az áldot jószivü Talyték Pityu, hogy ne fékezzen anjit, mer a gumi lekoptatyja a bört a tenyeréröl, és azér 1-2 végtagja jó ha marad az enbernek.

Mikor kiértünk az álatkerthez, már sirt a meg 6 otságtól, de mi csak montuk neki szerényen, hogy nekünk ez nem fáratság, elhajtyuk mi őt szivesen, bár hova! Ekkor azt kérte, hogy mosmár lassan vigyük haza.
Így is tettünk, és a háza előtt elbúcsúsztunk tölle, de montam utánna Talyték Pityunak, hogy sosene köszönyjön úgy, hogy Csókollom, mer annyisok pedofíl szaladgál mostanába, még valamejik komojan veszi.

Multkor is találkosztam a lift elött egy bácsival, akiröl meszziröl leritt rólla, hogy bisztos pedofil. Az egyjik keze hiányzot neki, a másik meg bevolt gipszelve tejjesen, és 1 madzagal kötötte a nyakába, hogy elne hagyja aszt is. Monta nekem, hogy te aranyos kisfiju, híd már meg nekem a liftet, asztán meg nyizsd már ki az ajtalyát, mer akadájozva vagyok. Én azomban nem hagytam magam, hanem talpra esetten nekiförmedtem:

– Mit nem kébzel maga rossz indulatu 1-én? Asziszi nem látok át a szitáján? Mosmég aranyos kisfiju, igymegugy, asztán meg ha egyedűl maradunk a lifbe, elkezd tapizni!? Nem akarok én a 8-cezer eltünt illető listályára kerűlni! – erre othagytam, mer amugy is más hol vólt dolgom.