MAGYAR NYELV
A kicsinyítőképzők
A képzők variációs fajtáinak számos tipúsú változatfélesége van. Ezek igen sokrétüen eltérő válfajuak, lekfejjebb annyiban hasonlitanak egymásra, hogy mindeggyiknek más-és-más fungciója van. Legelterlyettebb a kicsinyitő képző, amékből 4 darab van, mékpedig: ka, ke, cska, cske. De hijába ijen kevés, nagyon körül tekintően kel alkalmazni, mer példáúl ha a bit becézzük, akkor lehet belölle bika is meg bicska is eggyaránt, ami nem mindeggy.
Azomban ha viszont betart az enber néhány minimális teknikai szabájt, akkor sok öröme lehet a kicsinyitő kébzőben, amék tulajdon képen a becézésnek a leg egycerübb formája. Az ejjárás lényege, hogy példáúl a kereztnév után kell bidjeszteni a kébzőt, így lessz teszemfel a Bözsiből Bözsike, az Eriből Erika, a Lyutból Lyutka, a Mimiből Mimika, a Károjból Karika vagy a Pálból Pálcika.
De ha nem tugyja az enber az illetőnek a nevét, akkor se van baj, mer átalánosan is lehet becézni a fiukat és a lányokat, példáúl ezátal lessz a csajból csajka vagy tunika. De nemcsak enbereket lehet becézni, hanem más élő lényeket is, ott van mingyár a növények meg az állatok. Pujka, csírke, csuka, poloska, atka, szöcske, paprika, árvácska, uborka. (Sőt, olyan növény is van, amék a becézés hatására elállatiasodik, lázsd: sás-sáska.)
Külömböző egyéb továbbiak:
Azt lehet mondani (úgy szólván), hogy naggyából szinte jószerivel majnem minden becézhető. Teszemaszt ha betűket becézünk, akkor lessz belölle káka, béke (vagy béka), emke, téka, ócska, Q-ka, eke, véka. Sőt, a leg egsztrémebb esetbe még saját magát a kicsinyitő kébzőt is becészhetjük, abbol lesz a kecske meg a kacska. (A ka-val kapcsolatba van 1 másik változat is, de azt mégis csak guztustalan lenne leirni pont egy magyar dolgozatba, a bélsár mijatt.) (És ide tartozik az a bizonyos tolvaj madár is, de a neveltetésem kapcsán kiburjánzott jóizlésem meggátojja a jellememet, hogy leirjam, mékröl is van szó.) (nem a kakadu!)