A menetoszlop végén egy európai arcú férfi szerencsétlenkedett; a többiektől kissé lemaradva éppen leszállt a nyeregből, és a jakja bal hátsó patája körül piszmogott. Amint melléértem, a rám jellemző megnyerően szellemes stílusban megszólítottam:
– No mi az, máris lerobbant? Hívjam a sárga angyalt?
– Köszönöm, magam is megbirkózom a problémával. Ugyanis állatorvos vagyok – válaszolta felegyenesedve, és ekkor vettem észre, hogy overálja kenguruzsebéből egy palotapincsi kandikál kifelé.
– Á, szóval a személyzethez tartozik. Legalább tudom, kit kell keresnem, ha gondom lesz a hátasommal.
– Hát… nem egészen így áll a helyzet. Mint zoológus kaptam meghívást erre az útra, a tudományos kontingenshez tartozom – mondta a legcsekélyebb sértődöttség nélkül, majd kezet nyújtott: – Dr. Miapanasz Ragtapasz vagyok, Athénból.
– Elnézést, nem akartam megbántani – motyogtam zavartan –, csak hát, ugye, a látszat…
– Semmi baj – legyintett elnézően. – Azt hiszem, nem nekem van szégyenkezni valóm amiatt, hogy zoológusként kénytelen vagyok állatorvosi praxist működtetni, hogy el tudjam tartani a családomat. Ezt a kis csúfságot is – mutatott az öleb tényleg nem túl esztétikus pofájára – azért hoztam el az útra, mert amikor a gazdája, egy akaratos asszonyság megneszelte, hogy hová készülök, ragaszkodott hozzá, hogy magammal hozzam az ő kis Totóját, mert a fejébe vette, hogy a hegyi levegő majd jót tesz neki. Hiába érveltem, hogy meglehetősen tudománytalan a megközelítése, kategorikusan kijelentette, miszerint egy pekingi palotapincsi tüdejére csakis előnyös hatással lehet a Himalája klímája. Mit szól ehhez, Mister…?
– Lowkupec – segítettem ki. – Lesbie L. Lowkupec vagyok, az expedíció entomológusa – mutatkoztam be, pótolva percek óta fennálló mulasztásomat. Sajnos, nevem elhangzása nemkívánt folyamatokat indított be Miapanasz Ragtapasz memóriájában:
– Csak nem?… Maga lenne az a derék hazafi, akiről annyit cikkeztek a lapok a világháború után? Akiről azt írták, hogy Guadalcanalnál…
– Nagyon kérem, doktor úr, ne forszírozzuk ezt a dolgot! – indítványoztam, mert semmit sem kívántam kevésbé, mint hogy a nevemet olyan fogalmakkal összefüggésben említse bárki is, mint például Guadalcanal, világháború, hírszerzés, brit titkosszolgálat… de hiába, akárha a zsebében kuksoló pincsihez intéztem volna a kérésemet, a görög állatorvos csak mondta a magáét:
– Emlékszem, csak úgy faltam a magáról szóló cikkeket, mert komolyan mondom, némelyik izgalmasabb volt, mint egy krimi!
– Könyörgöm, Mr. Ragtapasz…
– Például amikor azt ecsetelték, hogy Burmában…
Mivel semmi módon nem sikerült rávennem az állatorvost, hogy fejezze be végre a sajtószemlét, udvariatlanul faképnél hagytam, és a többiek után vetettem magam.