Az ember azt hinné, nincs is annál egyszerűbb ügylet az internetes kereskedésben, mint amikor az eladó és a vevő is Debrecenben lakik, és meg tudnak állapodni egy személyes átvételben. Egy forró nyári napon derült ki számomra, hogy ez nem mindig van így.
A fószer felhívott, hogy találkozhatnánk a főtéren, de ne ijedjek meg, ő a haverjával lesz. Mondtam, hogy semmi gond, magamban pedig azt gondoltam, hogy nyilván nem azért hívott segítséget, hogy fényes nappal kiraboljanak Debrecen legforgalmasabb pontján, egy nyomi kis háromezer forintos tétel kedvéért.
A vevő kicsit türelmetlen, a megbeszélt találkozó előtt jó húsz perccel rám csörög:
– Figyelj, itt vagyunk a főtéren, a Kossuth-szobor mellett ülünk.
Megnyugtatom, hogy már indulok is, hamarosan érkezem. Valami baj lehet az időérzékével, mert alig telik el hat perc, és megint hív. Némileg fátyolos hangon. Roppantul irigylem, akire ilyen gyorsan hatni tud a pia.
– A villamoson ülök, mindjárt ott vagyok – közlöm biztatólag.
– Jóvanakkor, mer itt vagyok a haverrel a Kossuth-szobor mellett – jelenti ki változatosan.
Leszállok a villamosról a főtéren. Odamegyek a Kossuth-szoborhoz, nézek hülyén. Az egyik padon egy alkoholista terpeszkedik, a barátnője éppen levetkőzni készül. Gondolom, mosdani szeretne a szökőkútban.
Hívom a delikvenst:
– Na figyu, itt vagyok a Kossuth-szobor mellett, és…
– Az jau! Mink is ottan vagyunk a haverrel! A padon!!!
– Csudaklassz. Na most, ha te nem vagy egy messziről felismerhető alkoholista, a haverod meg nem operáltatta át magát nőnek, akkor ezek szerencsére nem ti vagytok. Tehát elárulnád, hogy hol talállak meg titeket?
– Hámondom! Itten vagyunk!
– Figyelj, van valamilyen tereptárgy a főtéren, amit képes vagy felismerni? Tehát Nagytemplom, Aranybika szálló, a város címere, szökőkút…
– Mondom, hogy a szobornál!
– De melyiknél? Több szobor is van a főtéren, például Szabó Lőrinc szobrát is ide sorolhatjuk, aztán van az úgynevezett integetős szobor, hátha úgy jobban érted, meg Szabó Magda is ül egy padon, mint állítólag most ti a haverrel, illetve Kossuth Laj…
– Kosúúúútapááánk!
– Kossuth, a punk?
– A szökőkúttól messzebbre vagyunk.
– Tehát nem benne a szökőkútban. Mindenesetre ez megnyugtató. Viszont szökőkútból is kettő van a főtéren, tehát újra megkérde…
– Északabbra! A gyermekjátszótéren!
– Ööö… hogy mi???
– A gyermekjátszótéren! Itt ülünk a padon! A haverrel.
– Biztos, hogy a főtéren vagytok a haverrel?
– Szásszázalééék!
– Csak azért kérdezem, mert Debrecen főterén baromi sokféle viszonyítási pont és tereptárgy szerepel, de játszótér az valahogy PONT NINCS.
– Háde mondom!!!
– Hallom, hogy mondod, jógyerek! De nem érted, hogy mi a problémám??? Nincsen olyan a főtéren, amit te mondasz!
– Gyere ide pedig!
Anyám, borogass…
Néhány elragadó perc után kiderült, hogy ezek a gyökerek a BETŰKET aposztrofálták gyermekjátszótérnek, és mindvégig ott voltak tőlem mintegy huszonkét méternyire.