Dzsekk

Amikor az embert elfogja az aggódás amiatt, hogy a világ kezd követhetetlenül felgyorsulni, akkor csak kapcsoljon valamelyik tudományos csatornára a tévéjén. Manapság egyre több olyan műsorba vagy filmalkotásba futhat bele, mint amilyenről alább fogok értekezni.

A cselekmény:
– Kanadát eléri egy hideghullám, a hőmérő mínusz 45 Celsius fokot mutat.
– Leszakad egy villanypóznáról a vezeték valahol a mezőn.
– Az áramszolgáltató társaság embere, Dzsekk odahalad az autójával, megmássza az oszlopot, és visszaszereli a vezetéket.
– Dzsekk közben nem érzi túl kellemesen magát.

Ennyi.

ÉS ERRŐL CSINÁLTAK EGY NEGYVENÖT PERCES FILMET!!!

Félreértés ne essék, nagyon tisztelem mind Dzsekk, mind pedig a kollégái munkáját, mert nekik köszönhetem, hogy van világítás az otthonomban, tudok sütni, főzni, mosni, vasalni, továbbá működtethetem a munkaeszközömet és egyéb informatikai és szórakoztató berendezéseimet. Na de hát akkor is:

MI EZ A GIGANTIKUS SEMMI???

Nem akartam elhinni, hogy van ilyen, és nem vicc. Ezért végignéztem. Mindhárom reklámblokkal együtt. És tényleg csak ennyi volt! Dzsekk minimum négyszer elmondta, hogy miközben az oszlopra mászott a dermesztő hidegben, nagyon szeretett volna valahol máshol lenni. Elhiszem. Sőt mi több: ELSŐRE IS MEGÉRTETTEM!

Nincs semmi okom feltételezni, hogy Dzsekk ne volna rendes ember. Bizonyára szereti a családját, mindent megtesz a gyermekeiért, és talán még ma is olyan szerelmes a feleségébe, mint amikor összeházasodtak. Ezenfelül Dzsekk feltételezhetően jó kolléga és jó barát, a főnökei megbecsülik a szakértelmét, a haverjai szeretnek a társaságában sörözni vagy meccset nézni.

DE KI A BÁNATOT ÉRDEKEL DZSEKK NYOMORULT MUNKANAPJA?

Nagyjából fel is soroltam mindenkit, akit érdekelhet. A családját, a barátait meg a kollégáit. Miért nem nekik vetítették le ezt a filmet? De eleve filmet sem kellett volna belőle csinálni, mert Dzsekk láthatólag tud beszélni, hiszen a filmben négyszer is elmondja, hogy szeretett volna máshol lenni a mínusz negyvenöt fokban, nem az oszlopon. Tehát Dzsekk elmesélhette volna élőszóban ezt az esetet a főnökének, a kollégáinak, a haverjainak meg a családjának. Teljesen szükségtelen volt emiatt kibontani a csomagolásból a mikrofont, a lámpákat meg a kamerát.

Ennyire nincs már tudományos téma a világban? Ennyire nem érzik már feladatuknak az ismeretterjesztést az ismeretterjesztő csatornák? Mert én nem tekintem ismeretterjesztésnek, hogy megismerhettem Dzsekket, akinek az volt élete kalandja, hogy a saját kezeslábasára felhúzta a kollégájáét is, úgy mászott fel az oszlopra villanyt szerelni a zord hidegben. (És közben szeretett volna máshol lenni.)

Lesz ennek a filmnek egy második része is esetleg? Mondjuk nyitva hagyott lehetőség bőven van rá, hogy akár egy egész sorozat szülessen eme páratlanul érdekes esetből. Hogy csak néhány példát mondjak:

– Dzsekk szeretett volna máshol lenni. Oké. De hol van az a máshol? Erről egy árva szó sem esett!
– Mit szólt a kolléga, amikor megtudta, hogy Dzsekk az ő kezeslábasát is felhúzta?
– Mit reggelizett Dzsekk, mielőtt a borzasztóan veszélyes küldetésre indult?
– Kapott–e fizetésemelést vagy jutalmat Dzsekk azért, amiért elhárította a hibát?
– Lefagyott-e a töke Dzsekknek a szerelés közepette, vagy aznap este ugyanúgy gond nélkül meg tudta dugni az asszonyt, mint a világhírű eset előtt?

Ugye, mennyi kínzó kérdés?

Kedves tudományos és ismeretterjesztő csatornák! Ha kétéves gyerekek szellemi szintjén ingadozó piramidális baromságot akarok látni, akkor megnézem a teletabikat! És tudjátok meg, hogy amíg az agyzsibbasztó és végtelenül idegesítő műsorotokat néztem, én is szerettem volna valahol máshol lenni, minimum négyszer!