A honlapépítés gyönyörei

Istenem, de jó érzés, hogy a saját honlapomon bármikor nyugodtan leírhatom a gyönyör szót anélkül, hogy a Facebook, az Insta vagy egyéb közösségi oldalak buta algoritmusai és beteg lelkű működtetői tiltanának, törölnének vagy pornószerzőnek sorolnának be!

Na de mit is akartam mondani? Mert hogy nem ezt, az száz százalék!

Ja, igen, a saját honlap építése… Hát, az néha tényleg varázslatos. Például olyankor, amikor már egyébként is súlyos lemaradások terhelik szerzői lelkiismeretedet, de ekkor észreveszel egy kritikus hibát a honlapodon.

Van nekem egy nagyon jó barátom, bizonyos Ping Vince. Igen kényelmes tulajdonsága őkelmének, hogy nem létezik. Csak akkor állítom szolgálatba, ha szükségem van rá. Ping Vince ugyanis egy virtuális látogató itt az Osmosis honlapon, és az ő segítségével tudom megszemlélni, hogy a felhasználók vajon hogyan látják a honlapon mindazt, amit én adminként általában másként tapasztalok.

Két napja is szolgálatba állítottam a derék Ping Vincét (azért választottam neki ezt a nicket, mert sejtettem, hogy ezzel a névvel nem sok ember szaladgálhat a világban), és mit látok? Hát olyasmit, hogy attól talán még nyáron is megfagyott volna a vér az ereimben.

Működik a honlapon egy modul, amelyik az ún. landing oldalakért felelős. Ezek a bizonyos landoló oldalak azért fontosak, mert az ember a segítségükkel tudja összeállítani azokat a felületeket, amelyekre a különböző reklámkampányok nyomán az új látogatók érkeznek.

Szóval, Ping Vinceként molyolva a honlapon egyszer csak azt vettem észre, hogy ez a semmiféle adminjoggal fel nem ruházott Vince korlátlan számban hozhat létre landing oldalt nálam. Sőt! Az általam készített landing oldalakat is tetszés szerint módosíthatja!

És hogy miért vérfagylaló az efféle tudat? Legfőképp azért, mert most is futnak mindenféle reklámkampányaim, például a Molyon. (De a TikTokról is landing oldalra érkeznek hozzám az érdeklődők.) Képzeljük el azt az esetet, hogy a reklámok hatására megérkezik az Osmosisra egy rosszindulatú egyén, majd regisztrál, aztán pedig elkezdi módosítgatni a landing oldalakat. Mondjuk beleír mindenféle trágárságokat.

Tényleg lefőttem, amikor észrevettem ezt a biztonsági rést. És az hagyján, hogy ilyenkor az ember a hitvány modul készítőjét elküldi a morva édesanyjába, de ez még semmivel sem viszi előrébb a megoldás ügyét.

Három variáció közül választhattam:

1. Azonnal kikapcsolom és törlöm a modult. – Ezt nyomban elvetettem, hiszen ez azzal járt volna, hogy a landing oldalak is törlődnek, így azon érdeklődők, akiket a TikTok, a Moly.hu és az összes egyéb promócióm felől vártam, csupa nem létező linkre kattintottak volna, és soha az életben nem jutnak el hozzám, tehát kidobtam a pénzt és a munkámat az ablakon.

2. Imádkozom, hogy egyik regisztrált tag se vegye észre, hogy Ping Vincéhez hasonlóan neki is rendelkezésére áll ez a remek lehetőség, és kedvére garázdálkodhat a honlapomon. – Ezt is elvetettem, mert több évtizednyi tapasztalat mondatja velem, hogy nem szokott ilyen szerencsém lenni.

Mi maradt tehát?… A harmadik megoldás, azaz közel 48 órás non-stop kínlódás után orvosoltam a problémát. És a végén már azt éreztem, hogy lassan a világ összes WordPress-fórumán jártam, és mindjárt leborulok a székről. (A pancser modul pancser szerzője természetesen semmilyen megkeresésemre sem válaszolt.)

Nagyon jó érzés, ha az ember magának parancsol, mert nincsen neki főnöke.

Átkozottul rossz érzés, hogy az ember mindenre egyedül van, és az írás mellett övé a honlapfaragás, a marketing, a dizájn, a közösségi oldalak működtetése, meg úgy általában minden, de minden az égadta világon.

Most lefekszem, mert keletkezett némi alváshiányom.