1. Ami a legfontosabb, a honlap előkészítése ezerrel folyik, hamarosan megnyitom a nagyközönség előtt, éljek!
2. Épp ideje volt megpattanni Magyarország legnagyobb ingyenes blogszolgáltatójától, mert amit mostanában művelnek, az gyalázatos. Úgy érzem – és láthatóan nem vagyok vele egyedül –, hogy a rendszert lényegében magára hagyták.
3. Ami régen KÖNYV volt a régi blogon, az újabban KÖTET lesz itt, az új honlapon, ezt a döntést hoztam. Ettől függetlenül minden aktív tagnak nagyon szépen köszönöm az ötleteket, igazán jólesett, hogy beszálltatok ebbe az agyalásba. Imádlak benneteket.
4. Borzasztóan szeretnék már ennek a szájbavert negyedik kötetnek a végére érni, amelyik „A fejedelemségen át” címet viseli (nem is sejtettem az elején, hogy ez ilyen hosszú lesz), mert úgy gondolom, hogy utána kezdődik csak igazán az élet az Osmosisban, de hát van ilyen, le kell tudni a kötelező köröket, hogy valami jobb jöhessen.
5. Az előző pontból következően talán nem újdonság, hogy mostanra az ötödik kötet számos fordulata, cselekménye, szereposztása készen áll a fejemben, már „csak” monitorra kell vetni őket, és akkor tényleg haddelhadd lesz. De most gondold el – és rohadtul nem önsajnáltatásból mondom – hogy milyen rohadtul nehéz egyidejűleg költöztetni a fejezeteket, faragni az új honlapot, írni a folytatást, demárakövetkezőkötetet totál megtervezni… és mindezt egy (ma még) lényegében halott projekt érdekében nulla huszonnégyben művelni.
6. Pár ember ismét lemorzsolódott, hát most mit csináljak? Semmit se tudok vele kezdeni. Nem érzem, hogy okot adtam rá, nem érzem, hogy ignorálniuk kellene a Messenger-üzeneteimet. Mindegy, ez van. De akik mellettem állnak ma is, azokat ezerszer többre becsülöm, mint tavaly augusztus óta bárkit. Merthogy – és ezt csak nagyon keveseknek árultam el anno – nekem ez az életem utolsó és ezáltal legfontosabb projektje. Ha ez is besül, akkor soha többé nem fogok semmit írni.
7. Hamarosan eljön az a nap, amikor az összes tartalom valós lesz a honlapon, nem pedig próbaszöveges izé. Én alig várom, és nagyon remélem, hogy nem vagyok vele egyedül. Létező blogbejegyzések, önmagukat utolérő fejezetek és releváns tartalom minden szinten.
8. Ez a projekt megmutatta nekem, hogy kik a barátaim, és kik nem azok. Már csak ezért is megérte. Ötven fölött az ember már válogatós. És legyen is az.
9. Ez a pont teljesen véletlenül került be a felsorolásba, halvány fogalmam sincs, hogy ki hibázott, de hajlok rá, hogy már megint a saját alkalmatlanságomat próbálom elfedni a másokra való mutogatással.
10. Kovács Andrea segítségét talán soha nem is fogom tudni megköszönni. Ha egyszer kijön rá a lépés, akkor elárulom, hogy mi lett volna, vagy mi nem lett volna nélküle.
Április végén megnyitás! Éljünk! És legyen itt május elseje, énekszó és tánc köszöntse őtet! (Bár ezt csak az idősebbek értik. De nem baj.)