Nappalink sarkába állítva akár még jól is mutathatna ez az igénytelen szobanövény, de sajnos nem mutat jól, mert baromi ronda. Ez többek között a növény kettősségéből fakad, ugyanis bár a törzse erőtől duzzad, a szárai azonban elhanyagoltak, hiába próbálja bő, fényes pantallóval leplezni, hogy kihagyta a lábnapokat.
A fényes szárú duzzadtpudvány az orosz sztyeppéről származik, ám hiába locsolgatjuk vodkával, megjelenése ettől kicsit sem lesz elfogadhatóbb, viszont legalább ipari méretekben fog baromságokat beszélni, mivel egy igen buta növényről van szó, amelyiknek kár szárba szökkenteni az önbizalmát. Ráadásul az alkohol hatására pirosló borvirágok lepik el a felületét, ami kicsit sem teszi harmonikusabbá a küllemét, sokkal inkább ijesztőnek mondanánk.
A fényes szárú duzzadtpudvány lombkoronáját csepült, sötét csuhé képezi, ez sem tesz sokat hozzá a növény esztétikai élvezetéhez, arról nem is beszélve, hogy a duzzadtpudvány egy evolúciós félreértés miatt jelentős mennyiségű tesztoszteront párologtat el, mert azt hiszi, hogy ez vonzza a nőstényeket, pedig csak szimplán büdös. Akkor járunk el a leghelyesebben, ha levisszük a pincébe, és bezárjuk, ott majd az idő beporozza.
A fényes szárú duzzadtpudvány egynyári növény. Akinek még a következő nyáron is ugyanaz az ízléstelen példány díszeleg a lakásában, az meg is érdemli.