Ma adta hírül az Index, hogy legalább harminc külföldi állampolgár került egy budapesti kórház toxikológiai osztályára, miután egy THCJD nevű anyagot tartalmazó gumicukorkát fogyasztottak. A betegeknél napokig beszéd- és mozgásképtelenség lépett fel, de az sem kizárt, hogy maradandó károsodást szenvedtek.
A pszichoaktív csemegét egy belvárosi kendershopban árulták. A termék öt darab édességet tartalmaz, a kis csomag tizenötezer forintba kerül. A csomagoláson a gumicukor kábító hatását is feltüntették.
Funk Sándor addiktológus szerint elképzelhető, hogy a betegek nem épülnek fel teljesen. A szer a demenciához hasonló tüneteket, feledékenységet és elbutulást is eredményezhet, de akár vegetatív problémákat is okozhat, sőt a halálos végkimenetelt sem lehet kizárni.
A rendőrség szenvedélykeltés vétség gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen indított nyomozást, miután az elmúlt napokban többen – köztük fiatalkorúak – kerültek kórházba a gumicukor fogyasztását követően.
Ízlelgessük ezt a kifejezést, kedves olvasóim: szenvedélykeltés vétsége.
Tehát ha én olyan gumicukrot adok el embereknek, amelyek elfogyasztása után esetleg a saját ürülékükben fekve találnak rájuk két nap múlva, mert sem mozogni, sem beszélni nem tudnak (mint ahogy a tudósítás írja), akkor a szenvedélykeltés vétségét követem el. De ugyanez a helyzet akkor is, ha a delikvensek maradandó egészségkárosodást szenvednek el, netán meghalnak.
Remek jogi fogalom ez a vétség. Talán be lehetne mellé vezetni a csínytevés és a huncutság törvényi tényállását is.
Nem kicsit csesztem fel magam a hír olvastán, de úgy kell nekem, minek olvasok híreket egy negyvenfokos panellakás mélyén, éhgyomorra.
Na, kérem szépen, ezért (is) jó Osmosist írni! Remélem, nem veszi spoilerezésnek a kedves olvasó, ha elárulom, hogy Osmosisban az efféle „vétségekért” és egyéb huncut csínytevésekért minimum nyilvános lefejezés jár.
Bárcsak azoknál a fejezeteknél tartanék már!
Teljesen egyet értek, én is kiakadtam ezen a híren.
És várom a lefejezős fejezeteket. 🙂