Az Arénában Guzel úgy döntött, befejezi a mondandóját. Már csak azért is, mert valami furcsa morajlás futott körbe a nézőtéren. Mint csakhamar kiderült, ekkor érkezett meg a vízpróba híre az olimpia színhelyére. Az emberek izgalommal vegyes csodálkozással vették tudomásul, hogy olyasmi van készülőben az Adósok hídjánál, amire már régóta nem volt példa a köztársaságban.
Guzel egy pillanatra sem veszítette el az események irányítását. Újra felszólalt, és a Golub kihangosítása nyomán újra betöltötte a hangja az Arénát:
– Polgártársak! A hír, ami most jutott a tudomásotokra, igaz. Osmosis egyházának vezetői vízpróbának kívánják alávetni az öreg tanítót, bizonyos Baskírt az Adósok hídjánál… Nem tudják, mit cselekszenek! Igaztalanul vádolták meg Baskírt, ráadásul fogalmuk sincs róla, hogy ő nem egy egyszerű tanító, hanem Isten küldötte, akárcsak a kormányzó vagy jómagam. Aki pedig Isten védelme alatt áll, azon akárhány vízpróbát is végrehajthatnak, nem fognak tudni ártani neki! Ha nem hisztek szavaimnak, menjetek el az Adóhivatal elé, és vigyázó szemeteket vessétek az Adósok hídjára! Meg fogjátok látni, hogy igazat beszéltem!
A tömeg szinte egy emberként indult a kijáratok felé, mert senki sem akart lemaradni egy ilyesféle látványosságról. Sem azok, akik egyelőre hitetlenkedve fogadták a mai délután eseményeit, sem pedig azok, akik őszinte szívvel bíztak benne, hogy az Égi Hatalom immár nyíltan kinyújtotta pártfogó kezeit Osmosis Köztársaság felé. Akik pedig csak egy újabb szórakoztató eseményre vágytak, hát szintén nem szerették volna elmulasztani.
Guzel odafordult Darioszhoz, és már kihangosítatlanul, ám annál pattogóbb parancsszavakkal utasította:
– Szállj be a Golubba. Te fogsz a tatár oldalán az Adóhivatal fölé repülni.
A meglepett kormányzónak eszébe sem jutott ellenkezni, sőt! Komoly izgalommal lépdelt vissza az űrjárműhöz, hogy aztán nagy várakozásokkal foglaljon helyet az utasülésben.
Guzel eközben a jármű másik oldalához érve tájékoztatta Szubotájt:
– Most érkezett a legújabb parancs. Útitárs: Dariosz. Felszállás: függőlegesen két kilométeres magasságig. Kezdeti sebesség 10 méter per szekundum, maximális sebesség 18 méter per szekundum. A célmagasságot elérve a digitális kamuflázs bekapcsolása, aztán az Adóhivatal épületének megközelítése. Leereszkedési magasság 40 méter. A célterület elérése után Szigma-5 hatás alkalmazása. Végül landolás a régi Arénában. Megértetted?
– Értettem – vágta rá katonásan a tatár –, de mi lesz, ha…? – kezdett bele egy új kérdésbe, mert nem volt benne biztos, hogy az ő kis madárkájában van annyi energia, amennyi elég lesz a feladat megoldására.
Guzel azonban megnyugtatóan hunyorított egyet, és mindössze ennyit mondott:
– Csak nyugalom. Teljesen egyértelmű lesz minden.
„Ha csak úgy nem” – gondolta magában Szubotáj, ám jó katonához méltóan rögtön hozzákezdett a parancs teljesítéséhez. Oldalra fordult, és miután konstatálta, hogy a kormányzó belevetette magát az utasülésbe, lezárta a pilótafülkét.
Szó se róla, Dariosz meglehetősen csalódott arccal bámészkodott a számára eddig futurisztikusnak tűnő jármű belső terében:
– Ez volna a műszerfal? – meresztgette a szemét a térde fölött elterülő puszta felületekre. – Mi tagadás, ennél azért komolyabbra számítottam. Életem első autója egy rozzant Volkswagen Golf volt, de ha emlékeim nem csalnak, még annak is bonyolultabb volt a…
Hirtelen elhallgatott, és erre minden oka meg is volt. Szubotáj ugyanis kimondott valami furcsa, orosz nyelvű parancsot, mire a „puszta felületekből” szinte varázsütésre előbukkant egy olyan komoly architektúra, hogy az a 21. század elejéről érkezett Dariosz számára maga volt a csoda.
Meg sem tudta volna fogalmazni, mire emlékezteti őt ez a történés. Mintha egyszeriben érdekes, színes lufik fúvódtak volna fel előtte, amelyek aztán nagyon hamar szilár halmazállapotot, vagy ahhoz szerfölött hasonló küllemet öltöttek…
Bár ez sem lett volna igazán jó megfogalmazás, mert az így létrejött vékony felületek sokkal inkább tűntek képlékenynek, mint szilárdnak, amikor Szubotáj kezelésbe vette őket. Ahogy például a tatár pilóta odaközelítette a mutatóujját ezekhez az izékhez, akkor úgy tűnt, mintha az ujjpercének vége el is tűnne abban a megmagyarázhatatlan anyagban, amelyik mindeközben számtalan műszer kijelzőjét, több kamera képét és felfoghatatlan mennyiségű adatot tartalmazott, valami olyan érdekes rendszerben, amely az első pillantásra kaotikusnak tűnt, ám hosszasabb szemrevételezés után mégis azt lehetett érezni, hogy itt megvan a logikus helye mindennek.
Szubotáj enyhe mosollyal szemlélte a kormányzó rácsodálkozását. Erőt vett magán, és nem eresztett meg semmiféle megjegyzést. Már csak azért sem, mert e percben a szóbeli parancs kiadása volt a kötelessége: „Felszállás függőlegesen két kilométeres magasságig. Kezdeti sebesség 10 méter per szekundum, maximális sebesség 18 méter per szekundum. A célmagasságot elérve a digitális kamuflázs bekapcsolása”.
Az Arénából kivonuló nézőközönség tagjainak túlnyomó többsége érzékelte, hogy az a valami, ami nem sokkal korábban leszállt a létesítmény küzdőterére, most egyszerre felemelkedik, és nyílegyenesen tart az ég felé, az istenek szférájába. A legjobban figyelők azt is tudták, hogy Dariosz is a furcsa jármű utasa, hiszen nemrég beült a különös alkotmányba.
– A kormányzó elindult az istenekhez! – motyogta álmélkodva egy köpcös atyafi, a Golub emelkedését csodálva.
– Csak egy isten van! Nem figyeltél az előadásra? – bökte oldalba a komája, aki nem sokkal korábban még mellette ült a lelátón.
– Ugyan már! Mesebeszéd! – szólt rájuk egy már meglehetősen borközi állapotban leledző néző, aki egyébként is szeretett az összes létező kérdésben véleményt nyilvánítani, ahol csak lehetett, és ez alól az olimpia rendezvénye és az Aréna sem volt kivétel. – Hát hogy lehetne már csakis egyetlen isten? Én nem tudom, hogy milyen okból akarják ezt velünk elhitetni, de ilyesmit csak buta kisdedek vesznek be.
– Te talán nem látod, amit mi? – horgadt fel a köpcös. – Égi szekereken közlekednek a magasságbéli hatalom küldöttei! – mutatott rá méltatlankodva, de a spicces polgártárs hamar letorkolta:
– Ne szövegelj, hanem inkább kapkodjad a lábaidat, barátom, mert ha miattad maradok le a vízpróbáról, hát nem állok jót magamért!
