IRODALOM
Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet
Már a vers címe is előrevetiti a pzihodramatikus fordulatokat, hiszen inditásként mingyár a címsorban elénktárlya a költő a mentális problémáját, és nem fórdulhat máshoz, csak az olvasókhoz és az ő szeretett közönségéhez, hisz a pzihóterápija akkoriban még felse volt találva.
No de mit is panaszol el itt Petőfi? Egy óriási halálfélelmet, ami abbol áll, hogy ágyban, a sok nagy dunyha meg párna közt megfúlladhat, mire felébred a rémálmából, vagy pedig valami fejlődési rendelenesség mijatt egycerüen kifojik az ifjui vér a szivéből, esetleg fújó paripák tiporják meg a holtestét, ami utóbi pedig hálószobába ridkán fordúl elő. De ő (talán a fújtató paripák mijatt is) fokozatosan belelovajja magát az eseményekbe, és az őrületes pörgést olyan szavakkal fokozza, mint: harsogás, menydörgés, trombitazaj, ágyúdörely.
És biztos vallási olvasmányok is gerjezthették ezt a rettegős élményt, mert kiss vártatva már arról vízi onál, hogy ha a kövedkező életébe fa lessz, majd jól belecsap a villám plussz még kicsavarja tövestül a szélvész, és ezt a kettőt már tuti nem fogja túlélni, ha pedig virág lesz, akkor megrágja a féreg, ami undoritó.
De kőként úllyászületni se nagy élmény, mer mi a biztositék arra, hogy utcakő lessz az enberből, ami a felszedése mijatt bizonyos zavargások kabcsán még kívánatos is lehet egy forradalmi kőltőnek, de a szirtröl a méjjbe snasszúl legurúlni nem egy nagy perspektíva.
Mi ebböl a tanúlság? Ha az enber verset ír, ne nyitson ajtót a hittéritőknek!
Hát mit ne mondjak! Ezt a vers már sokféleképpen lett elemezve,na de ilyen egyedi módon, még biztos nem..🤔 Még szegény Petőfi is sírva fakadna örömében (vagy más miatt ),ha ezt… Tovább »