Ez most nem Gábor hozzászólásának következő mondatára válasz, de valahol a mélyben mégis összefüggenek a dolgok, és a honlap jövőjéről is elárulom, amit most, jelen helyzetben gondolok.
Soha nem volt olyan célom, hogy az Osmosist csak úgy, elkezdem írni, magamnak, aztán majd lesz valami. Kezdettől fogva a tőlem telhető legmagasabb színvonalon szerettem volna szórakoztató irodalmat szolgáltatni az olvasóközönségnek. Ezért is zajlott több mint fél évig a projekt előkészítése, sok tucatnyi fejezettel, tesztolvasókkal, referenciaszemélyekkel, visszacsatolásokkal, rengeteg más egyébbel, amiről majd egyszer részletesebben is írok.
Megtörtént a nyitás, elindult a projekt. És korántsem úgy, ahogy szerettem volna. Azoknak az embereknek a többsége, akiknek akkoriban egy Facebook-csoportban írtam, már hat éve, napi rendszerességgel, hogy szórakoztassam őket, néhány kivételtől eltekintve mind cserbenhagytak.
Mi tagadás, elég durva és teljesen megmagyarázhatatlan árulás volt, de nem baj, gondoltam magamban, az Osmosis az ő segítségük nélkül is életképes lesz.
Hát nem lett.
Úgyhogy most (pontosabban idén áprilisban, a kórházi kalandok után) eljutottam addig az elhatározásig, hogy mivel létezik már magyar nyelven értelmesen hangsúlyozó szövegfelolvasó mesterséges intelligencia, hát erre teszem rá a nyerget. Azaz: hangoskönyveket fogok gyártani, szakmányban. Ezáltal az Osmosisra fordított időm jelentős százaléka ezzel fog eltelni. Mivel elég drága az előfizetés. Nincs idő csak úgy lébecolni. Valóban iparszerűen kell gyártani a hangoskönyveket, a nap minden szabad percében. Mert pörög az előfizetés.
Különböző, itt most nem részletezendő és jelen helyzetben teljesen lényegtelen okok miatt június elsején új Youtube-csatornát indítottam. Kizárólag a saját gyártású hangoskönyveimmel. Hát EZ most az én marketingem. És jellemző, hogy ebben is ugyanazok segítenek, akik eddig a honlap felfutását is minden módon igyekeztek előmozdítani. Nem tudok eléggé hálás lenni nekik.
Szóval, mostanában nem jelenik meg új történet a honlapon, amíg hangoskönyv nem lesz belőle. Ez a lehető legszilárdabb alapvetés a részemről. Tehát leghamarabb a Youtube-on lehet majd megismerni például a „Rés a városfalon” új fejezeteit. És a derék kilencvenhatok is, már ha érdekli őket a folytatás, kénytelenek lesznek a videómegosztóra menni, és rákattintani a lejátszásra.
Milyen vicces. Kénytelenek lesznek kattintani. Amit amúgy miattam, az én támogatásomért, az Osmosis fejlődésének érdekében soha a büdös életben nem voltak képesek megtenni. Még egy szar csillagos értékelésnél sem, az írások alján. Hát most kénytelenek lesznek kattintani, mivel anélkül nem indul el a hangoskönyv.
Vagy a másik megoldás, hogy hosszú napokat, heteket fognak várni a folytatásra, amíg írásban is megjelennek az új fejezetek a honlapon.
Viszont a Youtube-on a kattintásuk és a megtekintésük már fontos lesz. Ezen a honlapon nem az. Ez itt csak nekem számít, nekem jelez. De ott az algoritmus mindent érzékel és mindent feljegyez. Nem tud nem támogatni engem a kilencvenhatos, amikor rákattint a lejátszásra. Wehhehhehhe.
Az Osmosis fősodratú története már soha többé nem fog a korábbi módon folytatódni. Öreg vagyok már bohócnak. Nem lesz „ingyen” semmi. Legalább egy feliratkozás, vagy valami hasonló interakció szükséges lesz egészen addig, amíg elhaladunk a tizedik kötetig. Onnantól meg nyomtatott és fizetős. Mert öreg vagyok már bohócnak.
Az Osmosis-novellák pedig mindig is hangoskönyvben fognak először megjelenni, és csak utána, elég sok idő múlva lesznek írásban is elérhetőek a honlapon.
Nem én akartam így. Én a win-win szituációt kínáltam fel annak idején. Ti pedig inkább (vagyis a kilencvenhatok) a lose-lose szituációt választottátok. Oké. Akkor legyen így.