Kaptam egy elgondolkodtató hozzászólást Gábor barátomtól, amelynek minden egyes mondata külön írást érdemel. És én meg is fogom tisztelni Gábort, és rajta keresztül minden érdeklődő olvasót a kifejtős válaszokkal és részletes magyarázatokkal, valamint a honlap későbbi sorsáról történő esélylatolgatással.
Nézzük először a teljes hozzászólást:
Kedves Szabolcs, nem szeretnélek megbántani a soraimmal, de ha többet – és rendszeresebb megjelenéssel – írnál, talán nagyobb lenne az olvasók aktivitása is. A magam nevében mondom, többször gondoltam arra, hogy itthagyom az egészet, mert nem tetszik, hogy „elvárásokat” támasztasz – „akkor írok, ha…”.
Azután mégis maradtam, mert érdekesen, jól írsz, kedvelem a történeteidet. Add át másnak a marketinget és Te csak írj! Szerintem. Az megy neked.
Baráti üdvölettel RGábor
Nézzük tehát az első mondatot. Gábor úgy véli, hogy ha többet és rendszeresebb megjelenéssel írnék, talán nagyobb lenne az olvasók aktivitása is.
Kedves Gábor! Az Osmosis projekt 1410 nappal ezelőtt indult, 2022. augusztus 1-jén. Hosszú éveken keresztül az volt a metódus, hogy naponta érkeztek az új fejezetek. Sőt, olyan napok is akadtak, amikor több is. (Egyszer még az is megesett, hogy egy nap alatt három új fejezetet írtam.)
Tudod, mi volt akkor a helyzet? Pontosan ugyanaz, mint manapság. Az arányokat tekintve ugyanúgy százból négy olvasó volt aktív. A maradék kilencvenhatot semmiféle interakcióra nem lehetett rábírni, még arra sem, hogy a fejezetek végén nyomjon már rá valamelyik csillagra, értékelés gyanánt.
Tehát joggal mondhatom el, hogy ez a metódus már átesett egy elég komoly próbán. Egy több mint három éven át tartó folyamatot már jelentős kísérletnek lehet nevezni. És az eredmény teljesen egyértelmű: ha többet és rendszeresebb megjelenéssel írnék, egy fokkal sem lenne nagyobb az olvasók aktivitása.
Az én ajánlatom hosszú éveken keresztül egyértelmű volt: az író ír, az olvasó pedig marketingel. Azaz elviszi a hírét az ismeretségi körében az Osmosisnak. Cserébe az író mindennap új fejezetet hoz a tisztelt közönségnek. Win-win szituáció.
A kilencvenhatok viszont úgy döntöttek, hogy legyen ez inkább egy lose-lose helyzet. És szerintem én ezt túl sokáig hagytam.
Számomra teljesen egyértelmű a képlet. Fel kell építenem egy teljesen új összetételű olvasótábort. Természetesen a régi, aktív, elkötelezett tagok megtartásával, akiknek ezúton is köszönök minden segítséget.
Ennek az eszköze pedig a marketing. Ezért döntöttem úgy, hogy mostantól jó darabig nem fogok írni, hanem marketingelni fogok. A kettő amúgy sem menne együtt. Nekem is csak 24 órából áll a napom.
Tudod, mi az a három dolog, ami ahhoz kell, hogy az író írjon? Ihlet, idő és kedv. Mindháromnak meg kell lennie, hogy új írások születhessenek.
Az elsővel soha nem volt bajom. Évekre előre megvan a fejemben az Osmosis, legalább húsz kötetre való, meg még egy tucatnyi novella is. Ez tehát pipa. Az időt is mindig meg tudom oldani, ha értelmét látom. Ez is pipa.
Na de a kedv, Gábor! A kedv! Hát, az nagyon odavan. Ha három év alatt írsz nyolc könyvet ingyen, de a projekt semmit sem halad előre a kilencvenhatok hozzáállása miatt, akkor nagyon el tud menni a kedved.
Szóval, az elhatározásomon nem változtatok. Semmi okom sincs rá. Marketing és Youtube. Ez pedig azzal jár, hogy most sokáig nem fognak új írások születni, pontosabban először hangoskönyv formájában fognak testet ölteni, és csak jóval később fognak írásos formában felkerülni a honlapra. Mert ha a kilencvenhatok közül csak egyvalaki kattint rá a hangoskönyvre a videómegosztón, már az is plusz egy megtekintés. És az ott igenis számít, ezen a honlapon meg nem.
Ennyit mára, a többi mondatról pedig később…