Nemutálkozás

Azt üzente ma nekem valaki, hogy mostanában folyton utálkozok. Bizonyára végigszántotta a honlapomon a Kritikai élcelődések című kategóriát, mert azt írta, szerinte én utálom a raktárvadászokat, a szingapúri eszkimókat, a lengyel vasazókat és a pingvineket is. A kedves ismerős alapvető tévedésben leledzik, de véráztatta sóhaja termékeny táptalajra hullott, ugyanis most csak neki írok egy nemutálkozós posztot. Aki nem ő, az el se olvassa!

Nemutálkozós poszt

A Raktárháborúk című kamu, átverős fosban (helyesbítek: műsorban) szerepel mai alanyom, bizonyos Mary Padian, akiért olyannyira rajongok, hogy szinte már szerelmes vagyok belé. Mérinek a nevetése, ami a legmegkapóbb. Nagyon okos nevetése van. Nagyon-nagyon okos nevetése. Annyira, hogy már szinte intelligens. Mindig jelentősen felpezsdülök, amikor hallom.

És Méri mindenen nevet. Semmiféle olyan közleménye nincs ebben a műsorban, amit ne kísérne rendkívül intelligens, szórakoztató, az idegekre csillapító hatással bíró nevetése. Legszívesebben beállítanám csengőhangnak, de attól tartok, folyton magam alá gyönyörködnék, bárki is telefonálna nekem.

Ettől függetlenül imádom a nevetését. Amikor hallom, szeretnék a körmöm segítségével apró bőrdarabokat felerősíteni az arcomra. Vagy miniatűr festék- és vakolatrészecskéket a falamra applikálni, szintén a körmeim segítségével. És közben nagyon örvendezek rajta, hogy hallójárataimat nem lepi el forró ólom, így abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hallhatom Méri gyöngyöző, erotikus és megindító kacaját.

A nevetése mellett Méri arcocskáját is rendkívül tetszetősnek tartom, és ez nem is csoda, hiszen az arca épp olyan okos, mint a nevetése. Szeméből nagyon mélyről jövő értelem sugárzik, szerintem a puszta tekintetével súlyos szögvasakat lehetne összehegeszteni, annyira okos a nézése.

Arcának másik elragadó tulajdonsága, hogy úgy ragyog, akár egy csillag. Vagy inkább mint a telihold, de hát tökmindegy, elvégre égitest az egyik is, meg a másik is, nem igaz?

A lényeg a lényeg: rajongva imádom Mérit.

(Hú, de jól megy nekem ez a nemutálkozás! Ráadásul hétfő reggel!)