Bugyi

Azt hiszem, apám fedezte fel hamarabb, hogy jó a helyesírásom. Hogy van érzékem hozzá. Emlékszem a kisszobára is, a nyitott ablakon át betóduló friss levegőre, a madárcsicsergésre, meg mindenre. Ahogy Apu sorra adja a feladatokat, és én mindet lazán megoldom.

És aztán így szólt:
– Na, ha ezt is tudod, akkor holnap bemegyek a tanító nénihez, és megmondom neki, hogy teljesen hibátlanul oldottad meg a házi feladatot, sőt még a szorgalmit is!

Már akkor elkezdtem minden sejtemben remegni, amikor még ki sem mondatott az utolsó szó: helyjegy. Remegtem érte, hogy jó legyek, hogy tökéletes legyek, hogy megfeleljek az apámnak.

Aztán persze, hogy elbasztam. Már nem is emlékszem, mi módon. Valószínűleg nem két pontos jével írtam le ezt a szót. Talán inkább dupla elipszilonos jével. Mindenesetre nem jól. És az apám csalódott lett.

Nagyon fájt nekem, hogy nem tudtam megfelelni a kívánalmainak. A tanító néni másnapi véleménye szerintem kicsit sem érdekelt. Az bántott, hogy az apám akart valamit tőlem, és én nem tudtam hozni a színvonalat. Pedig milyen lelkesen terjesztette elő az utolsó feladatot! És én nem tudtam megfelelni az elvárásnak.

Úgy emlékszem, soha többé nem tanult velem az apukám. Mindig csak anyuval tanultam, vagy leginkább egyedül. Apám akkor jött be legközelebb a szobába, amikor már igazán nagyfiú voltam, és le kellett volna beszélni engem a cigiről.

Pedig nem volt miről lebeszélni. Csak egy hülye próbálkozás volt, egy bénázásba fordult menőzés a szánkódomb tövében, amikor még csak hó sem volt. Amikor Kispetivel lebuktunk, már egyikünk se akart tovább cigizni, hiszen a Zsuzsi, akibe mindketten szerelmesek voltunk, nem tűrte a büdös cigis pasikat. (Muhaha.)

Lehet, hogy nem túl korrekt, de meg kell említenem az igazi nevét. Remélem, azóta van neki valamiféle férjezett neve, vagy ilyesmi, mert a leánykorit most ki fogom írni: Bugyi Zsuzsinak hívták.

Oké, tudom, hogy van egy ilyen nevű település. Bugyi. A főváros közelében. De azért ez nagyon vicces volt a 80-as években.

Bugyi Zsuzsi az én Péter barátom és padtársam kedvese lett, szerintem minimum nyolc napig. Én ezt egyáltalán nem bántam.