Osmosis – 33. fejezet

– Nem hamarkodtad el a Nerid királynak tett ígéretedet? – aggodalmaskodott a kormányzói dolgozószoba egyik bőrfoteljében ülve Trin.

– Pontosan melyik ígéretemre is célzol, derék titkárom? – kérdezett vissza Dariosz.

– Természetesen arra, mely szerint segítesz visszafoglalni Neridea szigetét a népe számára… Miért, ezenfelül egyéb komoly ígéreteket is tettél neki?

A kormányzó hűs bort öntött egy-egy serlegbe, és közben szinte egykedvűen szónokolt:
– Mondj meg nekem valamit, bölcs Trin. Szerinted hosszú távú céljaim eléréséhez melyik esetben veszem nagyobb hasznát egy királynak? Ha trónfosztottan tengeti életét, lényegében kegyelemkenyéren, Osmosis egyik lakosztályában, az ellensége által száműzve a hazájából, és szép csöndesen elhervad, majd kimúlik? Vagy mégis inkább akkor, ha segítek neki visszafoglalni a szigetét, helyreállítani uradalmát és államát, visszaszerezni trónját? Nos, mi a meglátásod?

Dariosz felállt az íróasztala mellől, a borral teli serlegekkel megindult öreg titkára felé, majd az egyiket átnyújtotta neki.

– Kérdésed oly egyértelmű, kormányzó, hogy feleletet sem igényel – válaszolta Trin, miközben átvette az italt, és óvatosan belekortyolt. – Mindazonáltal arra figyelmeztetnélek, hogy maradjunk a lehetőségek világában.

Dariosz felnevetett:
– Tudtad-e, öreg barátom, hogy okos tanácsaidat évek óta írásban is megörökítem a magam számára? Bevallom, eme füzetkém hátsó oldalain külön rovatot nyitottam az általad leggyakrabban használt szófordulatoknak. Talán az első volt ezek között az, amit az imént is hangoztattál: „maradjunk a lehetőségek világában”.

– Megtisztelsz, nagyuram – mosolyodott el halványan a titkár, de aztán újra felöltötte a már jól ismert gondterhelt arckifejezést, amelyet kizárólag Osmosis államügyei számára tartogatott: – Mégis arra kérnélek, tekintsük át eme ígéretet a megvalósíthatóság szemszögéből. Csakugyan azt gondolod, hogy képesek lennénk visszafoglalni Neridea szigetét?

– Jelen pillanatban természetesen nem – ismerte el Dariosz. – Épp ezért Nerid királynak nem is tettem semmiféle olyan ígéretet, amelyben időpont meghatározása is szerepelt.

– Ez megnyugtató – kortyolt egy keveset újra a hűs borból Trin.

– Hallgass meg, derék titkárom, tervem minden fontos részletét eléd szándékozom tárni, és remélem, hogy végül megnyugtató egyetértésedet fogom elnyerni, ahogy annyi más esetben – szólt bizakodóan a kormányzó, majd belekezdett: – Nézzük először a haderőfejlesztést. Osmosis seregének elengedhetetlen szüksége van arra a vérfrissítésre, amelyet a nerideai harcosok jelenthetnek nekünk. A katonáink eltunyultak, elkényelmesedtek, és szinte semmiféle harci tapasztalattal nem rendelkeznek. Ezért megkértem Nerid királyt, hogy legkiválóbb parancsnokait és kiképzőtisztjeit állítsa az immár közös ügyünk szolgálatába. Legyen Osmosisnak ütőképes hadserege záros határidőn belül.

– Eddig valóban bírod legmesszebbmenő egyetértésemet – jelezte az öreg titkár.

– Másodsorban, magam is úgy gondolom – folytatta Dariosz –, hogy egy több mint ezer fős, lényegében idegen katonai haderő állomásoztatása Osmosis szigetén egyszerre veszélyes és indokolatlan, így tehát kockázatos. Ezért kerestem megoldást arra, hogy a nerideai sereg nagy részét napokon belül eltávolítsam a szigetünkről. A megfejtés pedig mindössze egy szó: Olimpia.

Trin összevonta a szemöldökét, hiszen ennek a szónak az értelmét egyelőre nem ismerhette. De a kormányzó hamar tájékoztatást nyújtott:

– Szándékomban áll nyárutó havának végén úgynevezett Olimpiai Játékokat rendezni Osmosis új arénájában. Ezek alatt olyan viadalokat kell érteni, mint birkózás, íjászat, távfutás, kocsiversenyek, és sok más versenyszám. Azt szeretném, ha ezekre a pénzdíjas versenyekre Evilág minden szegletéből sereglenének a résztvevők. Hagyományt akarok teremteni, nem titkolom. A leghőbb vágyam, hogy idővel minden nyárutón ez legyen Evilág legnagyobb, legszínpompásabb, legrangosabb rendezvénye.

Trin még mindig összevont szemöldökkel üldögélt a bőrfotelben, és egyelőre nem értette, hogy mi a célja ennek a tervnek:
– Valóban úgy gondolod, kormányzó, hogy Evilág minden szegletéből özönlenének a vállalkozó szellemű egyének, csak azért, hogy egy pénzdíjas versenyen megmérethessék magukat? – kérdezte kevés meggyőződéssel.

Dariosz természetesen nem árulhatta el, mi célt szolgál igazából ez a rendezvény. De azt tudta, hogy ha öreg titkárát nem nyeri meg a tervnek, akkor jelentős támogatót veszít, és talán az államtanácson sem lesz képes keresztülvinni a kezdeményezését. Így aztán elszánt propagandába kezdett, és a következőképpen győzködte öreg mentorát:

– Gondolj csak bele! Ha ez az Olimpia egy igazi hívószó lesz, akkor Evilágból annyi látogatóra számíthat a szigetünk, ami már a gazdaságunkra is jelentős hatással lesz! A bor, a ser forgalma, az étkek felkínálása, a szállásadás, a vendégek kiszolgálása mind hatalmas kiugrással számolhat. Nem is beszélve azokról a hajósokról, akik immár nemcsak árufuvarozással, hanem az emberek szállításával is jó pénzeket kereshetnek.

– Ez mind igaz, és elméletben nagyon szépen néz ki – ismerte el Trin. – De vajon nem önbecsapás egész Evilágról álmodozni ez ügyben?

– Csöppet sem – szögezte le Dariosz. – Pontosan erre fogom felhasználni Nerid király seregének harcosait. Kilencszáz főt tervezek útnak indítani ötven fős csoportokban. Az tizennyolc irány. Az összes szigetet és az egész északi földrészt megismertetik ezek a különítményeim a tervemmel, mindenhol népszerűsítik majd az Olimpiai Játékok nagyszerűségét. Hírt visznek, tájékoztatnak, elterjesztik egész Evilágban, hogy micsoda nagyszerű esemény készülődik Osmosis szigetén, ahol bárkiből bajnok lehet, és örök dicsőség lesz a jutalma. No meg jókora pénzdíj, amiért bőven megéri ideutazni észak legtávolabbi pontjairól is.

– Csak szabad és nemes emberek számára tervezed eme viadalokat?

– Nem. Mint mondottam: bárkiből bajnok lehet.

– Gondolod, hogy a norling fejedelemségek földesurai repesni fognak az örömtől, amiért a legnagyobb dologidőben valaki tömegesen akarja szökésre késztetni a jobbágyaikat?

– A legnagyobb dologidőben? Azt gondoltam, kicsit jobban figyelsz, derék titkárom. Mint említettem, a viadalok időpontja nyárutó havának végére fog esni, addigra rég befejeződik mindenhol az aratás, meg az összes ehhez kapcsolódó munkálat, az ősziek pedig még nem kezdődnek el. A tömeges szökést pedig végképp nem értem. Miből gondolod, hogy az északi jobbágyság egy emberként indulna meg a szigetünkre? Sánta és púpos, girhes és félszemű egyaránt, hogy majd ő lesz az Olimpia bajnoka. Valahogy nincs előttem ez a kép, és ezt szerintem te sem tudod elképzelni.

– Sok újításod volt már az elmúlt esztendőkben, de azt hiszem, ez most nem lesz a legsikeresebb – vélekedett Trin. – Túl nagy fába vágod a fejszédet, kormányzó.

– Azt gondolod?

– Azt. Határozottan.

– Na, nem baj. Ezt is pont olyan elszántan fogom végigcsinálni, mint a többi reformot, amiket ugyanígy elleneztél, és még mindig működnek. Jegyezd meg, öreg barátom, az Olimpiai Játékok megrendezése lesz Osmosis eddigi legnagyobb sikertörténete.

Vége az 1. Kötetnek

(Következik: 2. kötet – Minden út Osmosisba vezet)

Tovább a 2. kötetre